Goldfinger Ernő
Goldfinger Ernő (Bp., 1902. szept. 11. – London, 1987. nov. 15.): magyar származású angliai építész. Fiatalkorának egy részét Erdélyben töltötte; isk.-it Bp.-en, majd Ausztriában és Svájcban végezte. Egy.-i tanulmányokat Párizsban folytatott, ahová 1920-ban költözött. Itt Jaussely építész műtermében dolgozott, majd 1923-ban beiratkozott az École des Beaux Arts-ba. 1924-ben Szivessy Andrással nyitott közös irodát Párizsban. Kezdetben lakberendezési tárgyakat tervezett. Bejárta Görög- és Töröko.-ot, Palesztinát, Egyiptomot és a legfontosabb európai országokat. A párizsi Sorbonne-on két évig városépítészeti tanulmányokat folytatott. 1933-ban francia delegátusként vett részt a CIAM (Congress Internationaux ďArchitecture Moderne) athéni kongresszusán. 1934-től Angliában élt. 1939-ben az Association of Architects, Surveyors and Technical Assistants t. tagjává választotta. 1940-1945 között az építészet elméleti kérdéseivel is foglalkozott. 1946-ban Pierre Vágóval kezdeményezte az UIA (Union International des Architects), a legnagyobb nemzetközi építész szervezet létrehozását, melynek első szervezőtitkára lett. Az 1950-es években bontakozott ki sokoldalú építészeti tevékenysége, ez után alkotta legnagyobb szabású épületeit, a mesterien megformált családi házaktól a legösszetettebb középületekig. 1971. okt.-ben a Royal Academy of Arts rendes tagjai közé választotta. Fontosabb tervezései: Háromlakásos ikerház (Willow Road, Hampstead, 1937-39), alsófokú iskola (Westville Road, London, 1950-53), alsófokú iskola (Brandlehow Road, London, 1950-53), Alexander Fleming-ház, az Egészségügyi Min. épülete (London, 1962-67), Odeon Filmszínház (London, 1962-67), Haggerston leányközépiskola (London, 1962-67), Lakóházegyüttes (Rowlett Street, London, 1962-68, 1968-72), Perry Ház (Windsor mellett, 1969-70). – Irod. Major Máté: G. E. (Bp., 1973); Hofer Miklós: G. E. (Magy. Építőművészet, 1988. 3. sz.).
