Geréb László
Geréb László (Bp., 1905. jún. 2. – Bp., 1962. dec. 10.): irodalomtörténész, író, műfordító. Jogi doktorátust Pécsett 1931-ben, 1948-ban a bp.-i egy.-en magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1945–46-ban a Zala m.-i földhivatal vezetője, 1946–52-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa. A 30-as évektől kezdve fordította és ismertette a középkor és a reneszánsz latin nyelvű m. irodalmát, így Janus Pannonius költeményeit, Taurinus Paraszti háborúját (1946), Bonfiai, Thuróczy, Kálti Mark, Küküllei és a Névtelen Minorita krónikáit (1943; 1958–60). Tervezete alapján valósult meg a krónikák „Monumenta Hungarica”-sorozata. Bibliográfiáiban, tanulmányaiban a 15–18. sz. osztályharcait, majd úttörőként a m. irodalom kezdeti iparimunkás-ábrázolásait dolgozta fel. Regényei történeti korrajzok az ifjúság számára. Rákóczi, Kazinczy, Gvadányi, Petőfi, Táncsics műveiből, az 1905 körüli munkástárgyú novellákból (Vihar előtt, 1956), Pogány József irodalmi tanulmányaiból rendezett sajtó alá válogatásokat. – F. m. A magyar reneszánsz költői (Bp., 1947); Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához 15–18. század (Bp., 1949); A magyar középkor költészete (versek, Bp., l950); A magyar parasztháborúk irodalma 1437–1514-ig (Bp., 1950); A párizsi kommün az egykorú magyar irodalomban (Bp., 1951); A hazai osztályharcok irodalma 1525–1660 (Bp., 1955); Munkásélet és munkásmozgalom a magyar irodalomban, 1867–1871 (Bp., 1959); A munkásügy irodalmunkban. 1832–1907 (Bp., 1961). – Ifjúsági regényei: Mátyás király lantosa (r., Bp., 1940); Galamb Miska kalandjai (Bp., 1948); Kiált Patak vára (r., Bp., 1951); Buvár Kund (r., Bp., 1951, 1956); A parasztgenerális (Bp., 1954): Béni János útja (Bp., 1958); Égő világ (r., Bp., 1961). – Irod. G. L. (Irod. tört. Közl. 1963. 1. sz.)
