Endre László
Endre László (Adony, 1895. jan. 1. – Bp., 1946. márc. 28.): politikus, belügyi államtitkár. 1919-ben Temesrékáson, majd Gödöllőn szolgabíró, 1923-tól Gödöllőn fő szolgabíró. Tevékenyen részt vett a nyílt és titkos ellenforradalmi szervezetek, a Magyar Országos Véderő Egyesület, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Kettőskereszt Vérszövetség, az Etelközi Szövetség akcióiban. 1921 őszén Prónay Pál mellett részt vett a Ny-mo.-i bandaharcokban. 1937 tavaszán létrehozta a Fajvédő Szocialista Pártot, amely 1937. aug.-ban a Szálasival kötött ún. „életszerződés” alapján egyesült a Nemzeti Akarat Pártjával. 1937. szept.-ben Pest vm. alispánjává történt megválasztása után a pártból kilépett. A legális és illegális munkásmozgalom ellen hozott hírhedt intézkedései, antiszemita jellegű jogfosztó rendeletei gyorsították a fasiszta terror kibontakozását az egész országban. 1944. ápr.-tól a Sztójay-kormányban a belügymin. adminisztratív államtitkára; a német megszállókkal, többek között Eichmann-nal szorosan együttműködött. Jelentős szerepet játszott a m. zsidók deportálásában. 1944. okt. 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, egyik irányítója volt az ország kiürítésének. A Népbíróság mint háborús főbűnöst halálra ítélte, kivégezték. – Irod. Lévai Jenő: E. L. a háborús bűnösök magyar listavezetője (Bp., 1945); Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek (Bp., 1946); Szinai Miklós–Szücs László: Horthy Miklós titkos iratai (Bp., 1963).
