Endre Károly
Endre Károly (Temesvár, 1893. ápr. 27. – Temesvár, 1988. febr. 7.): romániai magyar költő. A temesvári Felső Kereskedelmi Isk. elvégzése után Bp.-en textilgyári tisztviselő, 1914-től Temesvárt banktisztviselő volt. Az I. világháborúban katona. 1919-től 1957-ig temesvári gyárakban és kereskedelmi vállalatoknál tisztviselőként dolgozott. 1910-ben a Temesvári Hírlap közölte első verseit. Első verseskötete Bp.-en jelent meg 1922-ben (Az ember, aki járva jár). Versei jelentek meg a Korunkban, a Napkeletben. Könyvismertetéseit a Korunk és az Igaz Szó közölte. Temesvárt 1919-ben két időszaki kiadvány társszerk.-je (Ébredj! ; Szemle). 1924-25-ben Andreas álnév alatt élclapot szerk. (Fajankó). A Hétben jelent meg nemzedéki emlékiratának egy részlete: Írók a vihar előtt (1978. 18. sz.). 1919-től több irodalmi társaság tagja, ill. főtitkára volt (temesvári Arany János Társ.; Erdélyi Helikon; Kemény Zsigmond Társ.). Műfordításai 1963-ban jelentek meg (Marcel Breslasu: Ének a csudafárul). – F. m. Válogatott versek (Bukarest, 1957): Legszebb versei (Majtényi Erik előszavával, Bukarest, 1964); Versek (Méliusz József bevezetőjével, Bukarest, 1965); Őszutóm versei (Temesvár, 1972); Görzi elégiák (versek, Bukarest, 1978). – Irod. Bodor Pál: Konok hűség (Igaz Szó, 1968. 6. sz.); Kovács János: Őszből szőtt tavasz (Utunk, 1973. 12. sz.); Szekernyés János: Ember a csillagok alatt. Beszélgetés E. K.-lyal (A Hét, 1978. 18. sz.); Majtényi Erik: E. K. portáján (Előre, 1978. ápr. 23.); Nekrológ (Utunk, 1988. 8. sz.).
