Trombita
Trombita H. höcócöráh; g. szalpigksz.
Általában rézből készült fúvóshangszer, amely a múlt század elejéig egyenes csőből állt, és amelynek a vége tölcsér alakban végződött ( HANGSZEREK).
Az ókori K-en, valószínűleg Mezopotámia területén kell keresni a hazáját, ui. Kr. e. 2000-ből származó régészeti leletek - kicsinyített aranytrombiták, ill. reliefeken való ábrázolások - ezt látszanak megerősíteni. A Kr. e. 16. szd.-ban már Egyiptomban is ismerték, és Tutenkhamon sírjában egy ezüst- és egy réztrombitát találtak.
A trombitát alapvetően nem hangszerként használták, hanem jeladásra. Erős, átható hangja miatt különösen is alkalmas volt, hogy háborúban a sereget trombitajelzésekkel irányítsák, ill. vele az ellenség soraiban rémületet keltsenek. Ezenkívül használták a kultuszi életben; jelezte a bíráskodás kezdetét, az ünnep kezdetét. Azok a trombiták, melyek Egyiptomból kerültek elő, csak két hangot voltak képesek megszólaltatni: egy alaphangot és annak decimáját.
A 4Móz 10,1-10 híradása szerint Isten Mózessel két trombitát készíttetett ötvözött ezüstből. Ha mindkettőt megfújták, akkor a népnek össze kellett gyűlnie a kijelentés sátránál, de ha csak az egyiket fújták meg, akkor a nemzetségfőknek kellett jönniük. Ezzel jeleztek, ha tábort kellett bontani és folytatni a PUSZTAI VÁNDORLÁSt, valamint hadba vonuláskor és ünnepek idején, a hónapok kezdetén az áldozatbemutatáskor is használniuk kellett Isten rendelkezése szerint. Áron fiaira volt bízva a trombiták használata. Miután a rómaiak lerombolták a Heródes által építtetett templomot, a templom kincseivel együtt a trombitákat is magukkal vitték Rómába, és ezzel megszűnt a kultuszi szerepük.
Az ÚSZ-ben Pál apostol a trombitát szintén harcba hívó eszközként említi (1Kor 14,8). A Zsid 12,9-ben a trombitaharsogás a TEOFÁNIA kísérőjelenségéhez tartozik. A Jel 1,10 és 4,1-ben ezzel szemben a látnok olyan hangot hall a mennyből, mint egy trombitáét, amely minden bizonnyal Isten hangjával azonosítható. AJel 1,10-ben ez a trombitaszerű hang ad parancsot a 7 gyülekezetnek szóló levelek megírására, a 4,1-ben mennyei látomásba enged betekintést.
Az ESZKHATOLÓGIAi jelentése rendkívül fontos az ÚSZ-ben. A 7 angyal trombitát kap (Jel 8-9), amelyeknek megfújásával újabb és újabb csapás éri a földet. A Mt 24,31 szerint az angyalok harsonával gyűjtik össze a választottakat a 4 égtáj felől. Az utolsó harsonaszóra az élők elváltoznak, a halottak pedig feltámadnak (1Kor 15,52). Az utolsó itt az »idők végén«-t jelenti. Az 1Thessz 4,16 szerint is Isten trombitaszavára támadnak fel a halottak.
Amíg az eszkhatológiai eseményekben a trombitának jelző, jeladó szerepe van, addig a Jel 18,22-ben - az ÚSZ-ben egyedül - hangszerként szerepel.
SzL
