Trón
Trón A király megkülönböztetett, díszes ülőhelye, a királyság jelképe. Mivel Isten király, az ő jelképe is. Bár a h. kisszé' alkalmanként jelentheti különböző megkülönböztetett személyek ülőhelyét (1Sám 4,13.18; 2Kir 4,10), vagy a helytartói hivatalt (Neh 3,7 h. szöveg), mégis a királyság megkülönböztető jele: »Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad« (1Móz 41,40). Atársadalom csúcsa (2Móz 11,5), Nebukadneccar uralma (Jer 43,10). Ninive királya azzal kezdi bűnbánatát, hogy fölkel trónjáról (Jón 3,6).
Salamon trónja (1Kir 10,18-20) arannyal bevont elefántcsontból volt, karfái oroszlánalakokat ábrázoltak. Hat lépcső vezetett föl hozzá, a lépcsők két oldalát 6-6 oroszlán szegélyezte. Több trónábrázolás maradt ránk e korból, olyanok is, melyek karfáját szárnyas oroszlán ( KERÚB) képezi. Egyiptomi templomokhoz állatszobrok sorfala között lehetett jutni. Gyakran magát a trónt magasították, ezért szükséges volt hozzá a lábzsámoly (Ézs 66,1). Ennek egy gyönyörű darabja Egyiptomban maradt ránk.
Isten állandóságot ígért Dávid »trónjának«, azaz királyi uralmának (2Sám 7,16; Zsolt 45,7). A jövő ígérete Dávid trónjához kötődik (Ézs 9,6; Jer 17,25), a Messiás jelképévé válik (Lk 1,32; ApCsel 2,30). A király a legfőbb bíró is volt (Zsolt 122,5 - az eredetiben mindkét esetben kisszé'). A király bírói minőségében is trónjára ült, hogy ítélkezzék (Zsolt 9,5; Ézs 16,5). A Messiás is trónra ül ítélkezni (Mt 25,31), és ebben a kitüntetésben részesíti tanítványait is (Mt 19;28; Lk 22,30).
Az ÚR trónja a SZÖVETSÉG LÁDÁJA (vö. Jer 3,16k), melyen láthatatlanul népe között tartózkodik. Magasra emelt trónon ülve jelenik meg Ézsaiás látomásában (6,1), mely szétfeszíti a földi dimenziót, palástjának szegélyétől tele lesz a templom. Ezékiel (1,4-28) fényözönben, forgószél, felhő és villámlás között látja Isten különleges, mozgó trónját. Dániel látomása (7,9k) lángoló tűznek mutatja, melyből tűzfolyam fakad. Ő több trónt is lát, melyeken összeül a bíróság. Ézsaiásnál repülő szeráfok veszik körül, Ezékielnél földöntúli keveréklények hordozzák.
Költői hasonlatokban Isten trónja a mennyben van, miközben szent templomában is ott az ÚR (Zsolt 11,4). Ez Isten mindenütt jelenvalósága, egyúttal pedig népe közötti különleges jelenléte feszültségének, teológiai misztériumának tömör megfogalmazása. A menny a trón, a föld a lábzsámoly (Ézs 66,1), Jeruzsálem a trón (Jer 3,17), vagy a nép (14,21). Az új templomról szóló látomásban a templom Isten trónusának és lábainak helye (Ez 43,7).
Jézus az eget nevezi Isten királyi székének (Mt 5,34). Isten trónja feltűnik a mennyben, körülötte a huszonnégy vén királyi széke (Jel 4,2kk), közelében ott áll a Bárány (5,6kk), körülötte folyik az istentisztelet (7,11).
CP
