Történeti hitelesség
Történeti hitelesség A modern történettudomány és részben a filozófia által fölvetett kérdés: Történetileg hitelesek-e a B-i elbeszélések? A B-i KIJELENTÉS ugyanis történeti keretbe ágyazva szól hozzánk. A B-i TÖRTÉNETÍRÁS óriási ívben rajzolja meg a világ történetét a teremtéstől Jézus visszajöveteléig, ezen belül a választott nép történetét, ennek középpontjában pedig a megváltás, Jézus Krisztus története áll. A TÖRTÉNETI KRITIKA szerint azonban a kép elrajzolt, a valóság másként festett, mint ahogy a B-ban tükröződik, ezért a B-i elbeszélések mögött a valódi történelmi eseményeket keresi.
A kijelentés lényege, hogy olyan dolgokról tanít, amihez az emberi értelem nem fér hozzá. Isten cselekvéséről szól, aki nincs alávetve az általa megszabott természeti törvényeknek, mert a világon kívül és felette áll. Ezért felesleges fölvetni a csodák, feltámadás stb. hitelességét, mert Istennél minden lehetséges. Csak részmegoldás arra hivatkozni, hogy Jézus csodáit ellenfelei bizonyítják, akik elismerték azoknak megtörténtét, csak azt vitatták, hogy ezek nem Istentől vannak, hanem a gonosztól. A feltámadás és a Szentlélek kitöltetése mellett szól, hogy egy kivégzett tanító tanítványai olyan tűzzel prédikáltak, hogy ennek nyomán néhány évtizeden belül világegyház alakult, pedig az a kor nem szűkölködött megváltást kínáló egyéb vallásokban. Ez a meggondolás azonban még nem teszi történetileg hitelessé a feltámadásról szóló elbeszéléseket. Az analógiákkal dolgozó filozófia zsákutcába jut, ha Isten egyedi cselekvéseit kell vizsgálnia.
Mind a kritikusokat, mind a B egyes védőit azonos szűklátókörűség fenyegeti. Abból indulnak ki, hogy hiteles történeti beszámolót csak egyféleképpen, az események szenvtelen, szó szerinti leírásával lehet adni. Ezért tartanak szó szerinti valós történetnek olyat, amit maga a B sem annak szán, és ezt tudomásunkra is hozza.
A történelem elejéről (ŐSTÖRTÉNET) és végéről (ESZKHATOLÓGIA) nagy képekben kapjuk meg a tudnivalókat. Hiteltelenebb ez, mintha pontos tudományos leírást kapnánk a csillagok és a Föld keletkezéséről? A részletek a mindenkori tudományra tartoznak, az értelmezést, az eligazítást a B nyújtja.
A történelem bizonyos szakaszaira az emlékezést a szájhagyomány őrizte meg, ezt foglalták később írásba. A szájhagyomány más módszerekkel dolgozik, mint az írott. Végképp nem lehet tőle elvárni számítógépbe táplált, film- és hangszalagon őrzött, levéltári polcokra zsúfolt adatok tömegét. A maga összevontságában, leegyszerűsítő módján azonban hitelesen őrizheti meg a történések fő vonulatait. A történeti kutatás számos ponton találta hitelesnek azt a hátteret, ami fölsejlik az ŐSATYÁK története mögött (ld. pl. MARI).
Hitelesen tehát több műfajban lehet beszámolni a múltról. A modern történetírás is - hacsak nem forrásközlés - válogat, kiemel, összefoglal, közben kimondatlanul is értékel. Elhallgatással is lehet hazudni, miközben adatok tömegét idézi a történetíró, amint erre sok példát szolgáltat a legmodernebb történetírás. Tévedés tehát azt gondolni, hogy a hitelesség a mi korunk sajátja. A B-i történetírás bevallottan válogat, bizonyos szempontok szerint rajzolja meg a múlt képét, így hiteles.
Áll ez az ev-okra. A syn tankönyvként íródtak, Jn egészen más helyzetben, bizonyos felfogások helyesbítésére (is). Hitelességüket nem összhangba hozásuk teszi (bár ez sem teljesen reménytelen vállalkozás), hanem hogy vállalt feladatukon belül hiteles képet rajzolnak-e megváltásunkról.
CP
