Titusz
Titusz Pál apostol munkatársa, akinek származásáról csak annyit tudunk, hogy nem zsidó születésű. Úgy tűnik, hogy már az első missziói úton az apostollal volt, mert a Gal 2,1.3 szerint Pál az apostoli zsinatra már magával vitte Jeruzsálembe - ebből arra is következtethetünk, hogy a pogánykeresztyének egyik vezető személyisége lehetett. Az apostol külön kiemeli, hogy Jeruzsálemben sem erőltették körülmetélését. A 3. missziói úton komoly küldetése volt az apostol és a korinthusi gyülekezet közötti nézeteltérések megszüntetése. Pál maga is tartott attól, hogy ez nem fog sikerülni (2Kor 2,13; 12,18). Titusz azonban reménységen felül eredménnyel végzett ezzel a küldetéssel (2Kor 7,6; 7,13-14). Sőt amikor a korinthusiak adakozását kérte és intézte, azok erejükön felül adakoztak, annyira, hogy Titusz maga is meglepődött (2Kor 8,6.23).
Titusz nevét még a 2Tim 4,10 említi (azt ugyanis, hogy Titusz Dalmáciába ment), ill. neki szól a levél címzése (1,4), mely mint az apostol igaz fiát említi. Feltűnő azonban, hogy az ApCsel egyetlen esetben sem emlékezik meg róla. Ennek igazi okát - mert hiszen az, hogy körülmetéletlen pogánykeresztyén, erre egymagában még nem ok - tulajdonképpen nem tudjuk.
A TITUSZHOZ ÍRT LEVÉL szerint - az apostol fogságát követő időben - a krétai egyház vezetője, akinek az apostol rendelkezése szerint különösen az egyház szervezésében; tisztségviselők kiválasztásában és beállításában, valamint a tévtanítók elleni harcban volt sok feladata. Ezt a történeti helyzetet nem tudjuk jelenlegi ismereteink szerint beilleszteni Pál apostol életének kereteibe.
