Qumrán

Teljes szövegű keresés

Qumrán Hajdani lakott hely a Júda pusztájában a Holt-tenger ÉNy-i partjától kb. 1 km, Jerikótól D-re kb. 14 km. Az egykor itt lakó közösség és a környező barlangokban talált kéziratok névadója. Ez utóbbiak a híres holt-tengeri tekercsek jelentős része, szd.-unk legnagyobb, legfontosabb kéziratlelete, különösen az ÓSZ-i szövegtörténet, az ÚSZ háttere és a zsidó szellemtörténet szempontjából.
1. Régészeti feltárása 1951-58. Katonai erődítmény a Kr. e.-i 8-7. szd.-ban, alaprajza hasonló a környék többi katonai őrhelyéhez. Valószínűleg azonos Sóvárossal (Ír-Melah - Józs 15,62), talán Uzzijjá tevékenységének eredménye (2Krón 26,10). Pusztulása egybeesik Júda fogságra vitelével (Kr. e. 598-587). Újratelepülés a Kr. e.-i 2. szd. közepe után. Átépítés közösségi épületté: közös étkező, konyha, tálaló nagyobb közösség kiszolgálásához elegendő cserépedények maradványával, malom, pékség, fazekasműhely, raktárak, írószoba, ciszternák. Ezeket olyan gondosan kiépített vízvezetékrendszer táplálta, hogy a környező hegyoldalakra hulló minden csöpp esőt felfogott és lehetővé tette többszáz fős közösség egész évi ellátását. Kr. e. 31-ben földrengés és (valószínűleg vele együtt járó) tűzvész pusztításának nyomai. Ezt követőleg rövid lakatlan időszak, majd helyreállítás láthatólag ugyanazon közösség által. Pénzleletek folyamatosan minden korból VII. Antiokhosz (Kr. e. 138-129) érmeitől a Róma-ellenes fölkelés harmadik évének (Kr. u. 68) pénzéig; majd ugyanebből az évből, de már egy pusztítás és részleges helyreállítás nyomai fölött, Palesztinában szolgáló római katonák pénzei.
Néhány évig a római katonaság használatában volt, majd rövid igénybevétel a Bar-Kochba-fölkelés idején. Utána lakatlan. A qumráni közösség tehát Kr. e. 130-Kr. u. 68 között használta az épületet. 68-ban a rómaiak úgy elpusztították őket, hogy később sem vissza nem tértek, sem a környéken elrejtett kézirataikat nem szállították el.
Az épület mellett temető, 1100, szabályos sorokba rendezett sírral és további, eltérő alakú sírokkal. Az épület néhány száz m-es körzetében barlangok és a márgateraszba vájt mesterséges üregek. Ezekben raktározták kézirataikat, egy részükben éltek is. A főépülettel való rokonságuk kétségtelen: a használt kerámia azonos, mind a saját fazekasműhelyükben készült. Föltehető, hogy a főépület körül sátrakban, kunyhókban is laktak.
Tovább 3 km-re D-re Ain-Feska forrásai által táplált kis oázis a Holt-tenger partján, gazdasági épülettel, mezőgazdaság és ipari tevékenység nyomaival. Az építés módja, a talált kerámia, a betelepülés időszakai azonosak a főépületével (noha itt nem pusztított a földrengés). Láthatólag annak volt kiegészítő részlege.
2. A közösség valószínű keletkezése: Kr. e. a 3-2. szd. folyamán Júdeában gyengült a hit és erősödött a hellénizálódás. Kr. e. 198-tól az ország a szíriai Szeleukidák uralma alá került, akik először gazdasági kifosztásába kezdtek, majd Antiokhosz Epiphanész erőszakos eszközökkel támogatta a hellénizálódást, megsértette a vallásszabadságot. Az atyák hitének elhagyása és a hellénizálódás ellen egyre erőteljesebben bontakozott ki az ellenállás. A hűségesek (h. hászíd, ennek g.-ös formája aszideus) a nép többi részétől egyre inkább elkülönülő, látható mozgalommá szerveződtek.
A MAKKABEUSOK harca gazdasági, politikai és vallási célokért tört ki, csatlakoztak hozzá a kegyesek. Sikerült kivívni az ország függetlenségét, de közben a Makkabeusok lettek a vallási hagyományok megsértői. Már Jónátán (161-142) kinevezteti magát főpappá, noha nem volt cádókita, márpedig főpap csak Cádók leszármazottja lehetett. Később a Makkabeusok a királyi tisztséget is magukhoz ragadják (ekkor már Hasmoneusok) és g. neveket vesznek föl. Azt mozdítják elő, ami ellen a harc annak idején kitört. A kegyesek belsőleg elszakadnak tőlük, közben maguk is irányzatokra ágaznak. A farizeusok a zsidóság egészén belül maradva törekszenek szigorú életformára, a törvény gondos megtartására. A szigorúbb ág ezt lehetetlennek tartotta, oly mértékig meggyalázottnak látta a templomi kultuszt a nem-cádókita főpapok miatt. Belső és külső emigrációba vonulnak.
Egy vezetésre termett erős egyéniség, a qumráni iratokban szereplő Igazság Tanítója, maga is cádókita, keretet, szervezettséget ad a mozgalomnak. Kr. e. 130 körül birtokba veszik Qumránt, ahol kolostori életformában, nőtlenségben élnek. Itt fogják össze, innen irányítják, látják el iratokkal az ország területén szétszórtan élő, különböző szigorúsági fokot gyakorló, többi közösséget. A folyamat nem ment simán, a Gonosz Főpap (nyilván a főpapi tisztséget betöltő, nem-cádókita, fegyveres hatalommal is rendelkező személy) megtámadta, megkínozta, egyes értelmezések szerint keresztre feszítette az Igazság Tanítóját. Személyük azonosítása nem sikerült. Azt sem tudjuk, a qumráni közösség alapítása előtt vagy után történt-e az összeütközés.
3. A kéziratok véletlen fölfedezése 1947-ben, értékük tudományos felismerése röviddel ez után történt, azóta folyik a kutatás további kéziratok után, és a leletek tudományos feldolgozása. Tizenegy barlangban 12 (viszonylag) teljes tekercset és kb. 600 tekercs töredékeit találták meg. A töredékek gyakran egész aprók, azonosításuk sok kutató sokévi munkája.
Eredeti tárolási mód: a tekercs vászonba csavarva elhelyezve egy e célra készült, fedeles cserépedénybe. Anyaguk papirusz vagy bőr. A cserépedényeket összetörve, a kéziratokat megrongálva találták, nyilván régi, illetéktelen behatolások következtében. Ókori írók megemlékeznek »Jerikó környékén« cserépedénybe rejtett értékes kéziratok fölfedezéséről.
A 12 ép tekercs: 2 Ézsaiás-kézirat, A Közösség Szabályzata, Habakuk-kommentár, Hadi Tekercs, Magasztalások, arámi Genezis Apokrifon (az első barlangból), Jób Targuma, Zsoltárok Könyve, óhéber Leviticus, Ezékiel könyve, Templom-tekercs (11-es barlang). Találtak még egy réztekercset, titkosírással, mely hihetetlen mennyiségű kincs rejtekhelyének leírását tartalmazza.
A leletek jelzése: Q, előtte a barlang száma, ahol találták; a mű h. nevének első betűje, B-i könyv esetében annak szokásos rövidítése; nem h. nyelvű művek esetén a nyelv jelölése, írásmód jelzése, ha nem kvadrátírású; a kommentárt p jelzi (peser = kommentár); indexbetű jobbra fenn, a, b, c stb. különbözteti meg azonos művek különböző példányait. Pl. a fenti 12 tekercs tudományos jele: 1QIsa; lQIsb; lQS; 1QpHab; lQM; lQH; 1QGenApoc ar; 11QTgJob; 11QPsa (megtalálták ugyanis ebben a barlangban egy másik Zsoltárok-tekercs töredékeit); 11QpaleoLev; 11QEz; 11QTemple-Scroll. A nem azonosított töredékeket számmal jelzik: 4Q169.
A barlangok rendeltetése: a) A közösség könyvtárának rejtekhelye. b) Meghaladott, tönkrement kéziratok elhelyezése, geniza. c) Talán a továbbadandó, más közösségek számára készült iratok raktározása. A két utóbbi pont magyarázza, hogy azonos művekből sok példány töredékei maradtak fenn.
A PALEOGRÁFIA tanúsága szerint irataik egy részét készen hozták magukkal Qumránba, döntő részük itt készült. Kr. u. 68-nál később nem helyeztek el kéziratokat a barlangokban.
Könyvtáruk összetétele: a) B-i könyvek mintegy 200 tekercs maradványa. Eszt hiányzik közülük. b) Saját irodalmuk: szabályzatok, magasztalások, B-i könyvek kommentárjai. c) Az APOKALIPTIKA alkotásai.
4. A B-i kéziratok hallatlan jelentősége: Korábban csak 9-10. szd.-i kéziratokból ismerhettük az ÓSZ h. szövegét, vagyis több mint ezer évvel voltak idősebbek a B-i könyvek keletkezési idejénél. A MASSZÓRÉTÁK munkájának eredményei voltak. Az ÓSZ-i KÁNONt Kr. u. 100 körül rögzítették, ugyanekkor bizonyára a helyesnek tartott szöveget is elfogadták. Tekintettel a másolók szinte emberfeletti hűségére, elméletileg a ránk maradt kéziratok segítségével egy Kr. u. 100-ban elfogadott szövegtípust ismerhettünk. A qumráni B-i kéziratok közül a legrégebbiek a Kr. e.-i 3. szd. végén keletkeztek, a legújabbak is Kr. u. 68 előtt. Segítségükkel betekinthetünk a masszóréták előtti szövegtípusokba, ellenőrizhetjük választásukat. (Ld. még ÓSZÖVETSÉG 4; PALEOGRÁFIA)
Több B-i szöveg került elő az eredeti, óhéber írással, természetesen ugyanazok megvannak kvadrátírással is. A szövegek publikálása után tanulmányozható lesz az egyik írásmódról a másikra történő áttérés folyamata, annak esetleges nehézségei, a belőle fakadó hibák. Óhéber írással korábban csak a SAMARITÁNUS PENTATEUKHOSZ volt meg, ez is csak sokkal későbbi másolatokban.
5. Az APOKRIFUS IRATOK, ezen belül az APOKALIPTIKA jelentős részét tette ki a qumráni közösség könyvtárának. Pl. ÉNÓK KÖNYVE tizenegy, a JUBILEUMOK KÖNYVE tizenkét példányának töredékeit találták meg. Megállapítható ebből, hogy a qumráni közösség magához közelállónak érezte ezt az irodalmat, valamint hogy a kánon határai még nem voltak kitűzve.
Az apokrifusok zöme csak fordításban vagy a fordítás fordításában volt ismeretes. A qumráni leletek igazolták a tudományos megállapításokat: Előkerültek - sajnos csak töredékesen - az eredeti h. és arám nyelvű művek. Kiadásuk, kutatásuk folyik.
Eddig ismeretlen apokrífusok a qumráni könyvtárból:
a) Amrám (= Mózes, Áron és Mirjám apja) testamentuma, arám nyelven, négy töredékben (4QAmramaa-d).
b) Genezis apokrifon (1QGenApoc), arám nyelven. Az 1Móz legendisztikus, folklorisztikus, színes parafrázisa. Jelentősen hozzájárul az arám nyelv fejlődésének megismeréséhez.
c) Mózes intelmei (1QDM vagy 1Q22), erősen töredékes, a 4Móz apokrifonja.
d) Józsué próféta zsoltárai, erősen töredékes. Egy másik mű (4QTest) idézi, együtt a PENTATEUKHOSZ három helyével, vagyis szentírásnak tekintették.
e) Nabunáj imája, arám nyelven (4QOr-Nab), rokonságban van a Dán anyagával.
6. A közösség saját iratai:
a) A Közösség Szabályzata (1QS). Ebből ismerjük meg a közösség teológiai alapjait, felépítését, az új tagok fölvételének rendjét, belső életének szabályait, fegyelmi szabályzatát, a tagokra és tanítójukra vonatkozó alapvető tudnivalókat. Magasztaló zsoltárral végződik. Különböző korú példányainak töredékei afelé mutatnak, hogy a szabályzat változáson ment át, a papi (cádókita) vezetés erősödött.
b) A Gyülekezet Szabályzata (1QSa) az utolsó napokra szól, Izráel »egész gyülekezetének«, az előbbivel ellentétben szabályozza az ifjúság nevelésének rendjét, a házasulandók életkorát, asszonyokról, gyermekekről a gyülekezet tagjaiként beszél.
c) Áldások Szabályzata (1QSb). Erősen töredékes. Az oktató által mondandó áldások gyűjteménye.
d) Magasztalások könyve (1QH). Hálaadó himnuszok a Zsolt-hoz közelálló stílusban, de rengeteg utalással a közösség felfogására, sőt történetére. Sokak szerint a közösséget alapító Igazság Tanítójának műve.
e) A Háború Szabályzata (1QM), »a világosság fiainak harca a sötétség fiai ellen«, vagyis a közösség tagjainak eszkhatológikus háborúja a gonoszság erői ellen. Kozmikus harc, részt vesznek benne az angyalok és a Sátán. Negyven évig tart, a világosság fiainak eleve elrendelt győzelmével végződik, de közben vereségekkel. Először a kitteusok kerülnek sorra, akik a rómaiakkal azonosíthatók. Meglepő módon az eszkhatológikus háború leírásához a hadrend, hadműveletek és modern haditechnika ismertetése csatlakozik.
f) Kommentárok. A B-i szöveg kisebb egységének idézése után annak magyarázata következik. Minden prófétai igében a közösség életére vagy az őket körülvevő világ eseményeire vonatkozó közvetlen jövendölést látnak. A magyarázat rövid, kijelentő, semmiféle logikus érvelés, levezetés nincs benne. A próféták szerintük olyan titkokat láttak, olyan kijelentéseket tettek, amiket maguk se értettek, de az Igazság Tanítójának föltárultak és általa a közösségnek. A végső időre vonatkoznak a próféciák, de a végső idők már elkezdődtek. E magyarázatokból tehát megismerhetnénk a közösség életének, történetének részleteit, ellenfeleiket és egy csomó eseményt, csakhogy a magyarázat rejtjelezett nyelven szól, célzásait, szimbólumait még nem sikerült megfejteni. Annyi világos, hogy a közösség az igazság egyedüli letéteményesének tartotta magát, az Igazság Tanítóját a legteljesebb kijelentés hordozójának, aki elítélő véleménnyel volt mindenki másról: farizeusokról, szadduceusokról, a Hasmoneus dinasztiáról, a hivatalt bitorló főpapokról, és veszedelmes ellenségnek tekintette a rómaiakat.
g) Különféle florilegiumok töredékei: messianisztikus, eszkhatológikus B-i helyek gyűjteményei és magyarázatai.
h) Egyéb töredékek: Különböző műfajokban tükrözik a közösség sajátságos felfogását, ostorozzák ellenfeleiket. Van liturgikus, bölcsességirodalmi, asztrológiai, horoszkóp- és rendtartási töredék.
i) A Templom-tekercs (11QTemple) vallási szabályok gyűjteménye, az ünnepekhez tartozó áldozatok leírása, legnagyobb részében a jövendő templom részletes ismertetése (nem azonos sem a B-i leírásokkal, sem Heródes templomával) és a templom városában alkalmazandó tisztasági szabályok, valamint a királyra és a hadseregre vonatkozó utasítások. Úgy látszik, a qumráni közösség a megszentségtelenített templom helyett egy újnak a fölépülésében reménykedett.
j) Damaszkuszi Irat (CD), 1896 óta ismeretes középkori másolatból. Qumránból kilenc példányának a töredékei kerültek elő. Egy olyan »új szövetség« közösségéről szól, mely Damaszkuszba vándorol ki. Tagjai Cádók fiainak is nevezik magukat, innen másik neve, Cádókita Dokumentum, rövidítve: CD. Teológiája, írásmagyarázati módszere a qumráni iratokéhoz hasonló, az általa szabályozott közösségi élet sokban eltér a qumránitól.
7. Jellegét tekintve zárt, eszkhatológikus közösség. Az Ézs 40,3 alapján kivonulnak a pusztába, hogy ott készítsék az Úr útját. Készenlétben állnak a nagy apokaliptikus háborúra, amely a sötétség fiainak végső bukásával fog végződni. Magukat a világosság fiainak tartják, ők a »közösség«, a »gyülekezet«, a Jer 31,31-ben megígért új szövetség népe. Kívülállóval közösséget nem vállalnak. Gazdaságilag is olyan önellátásra törekedtek, melynek nyomán a polgári, adásvételi kapcsolatokat is a lehető legalacsonyabb fokúra csökkentették a környezetükkel. Tanításukat nem volt szabad kívülállóval közölni, szigorúan szabályozták, hogy az érdeklődőket hogyan vezessék be az igazságba. Ennek ellenére új belépőkkel állandóan gyarapodtak, ami a korban uralkodó nagyfokú lelki éhségre vall.
Céljuk a törvény maradéktalan betartása. Ennek érdekében állandóan tanulmányozták is. »Az éjszaka harmad részében«, ami bizonyára úgy értendő, hogy három csoportra oszolva, egymást váltva egész éjjel is, folyamatosan folyt a B tanulmányozása. Ezért is szakadtak el mindenki mástól, mert ha nem a törvény szerinti főpap működik a templomban, akkor a törvény iránti hűtlenség részt venni az ott folyó istentiszteleten. Saját szoláris kalendáriumuk szerint éltek, ennek folytán ünnepeik nem estek egybe a többiekével.
Ezért vállalták a szegénységet. Hihetetlen fegyelemben éltek, a legkisebb rendbontást az amúgy is szűkös ételadag egy részének elvonásával büntették. Ez terjedhetett 10 naptól 2 évig. A kitaszítás az éhenhalással volt egyenlő, mert mástól nem fogadhattak el élelmet, az tisztátalan volt. Keményen dolgoztak. Az újoncokat kétéves próbaidő és szigorú vizsgálatok után fogadták be. Aki belépett, erejét, tudását, vagyonát a közösségnek adta, vagyis szigorú vagyonközösségben éltek, közösen dolgoztak, ellátmányukat a közösségtől kapták. Az újonc vagyonát csak a próbaidő letelte után keverték el a közösségével.
Teljes jogú tag csak férfi lehetett, együttesük a »sokaság«. Ezen belül is szigorú rangsor volt, valószínűleg a belépés ideje és az életkor szerint. Tizenkét tagú vezető testületük volt, ezen belül három pap. Két messiást vártak: az egyik papi, a másik Dávid házából való.
A szabályok egy része ellene mond a fenti rendnek. Intézkedik nőkről, gyermekekről, családokról, vagyoni kártérítésről, havonta kétnapi kereset szociális célú befizetéséről (miből, ha nem volt saját vagyonuk és jövedelmük?). Ez valószínűleg úgy magyarázható, hogy Qumránban egy országos mozgalom központja működött, az itteniek cölibátusban, a közösség legmagasabb fokán éltek, a helyi csoportok pedig azonos eszme alapján különböző fokozatú közösségeket alkottak.
8. Minden jel szerint azonosak az esszénusokkal. Ezekről Plinius elmondja, hogy Maszadától és Engeditől É-ra, a Holt-tenger partján, attól egy kicsit beljebb éltek, nőtlenségben. FILÓN esszénusokról adott leírása is rájuk illik, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy értesülései nem lehettek közvetlenek, és a qumrániak titkolták tanításaikat. JOSEPHUS FLAVIUS leírása az esszénusokról több ponton meglepően egyezik a qumrániak szabályzatával. Tudjuk azt is, hogy az esszénusok különböző fokozatú közösségekben éltek szerte az országban.
9. A korai keresztyénség sok külső hasonlóságot mutat Qumránnal: Jézus az Igazság Tanítójához hasonlóan az ÓSZ teljes és végső értelmezését hozta, szenvedett a gonosz főpaptól. A keresztyén gyülekezet is eszkhatológikus, gyakorolta a vagyonközösséget, a közös étkezést. Tagjait nevezi az ApCsel »sokaságnak«, tizenkét apostol vezetése alatt álltak, akik közül három elkülönül (Péter, Jakab, János). Az új szövetség népének, igazi Izráelnek vallják magukat, emlegetik a világosság-sötétség ellentétét. Mindez magyarázható a közös ÓSZ-ből és az általános szellemi háttérből.
Jézus és az apostolok részt vettek a templomi kultuszban. A törvény betöltését úgy hirdetik, hogy annak betűjétől erősen eltérnek. Jézus elfogadja a bűnösöket, tanítása mindenkihez szól - alapvetően más, mint a qumráni. Ha a farizeusok ellenfelei voltak, a sokkal szigorúbb qumrániak annál inkább.
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT