Énók könyve
Énók könyve 1. a) Az ÓSZ-i PSZEUDEPIGRÁFUS IRATOK közé tartozó mű. Eredetileg h.-ül vagy arámul írták. A qumráni leletek között mindkét nyelven maradtak fenn töredékei, ám ezeket egyre inkább más, hasonló mű részleteinek tartják. G. fordításából több, a latinból kevés töredék maradt ránk. A teljes mű a g. fordításból készült etióp fordításban maradt fenn, ezért Etióp Énók könyvének is nevezik. Föltehetőleg gyűjtemény, több irat egy művé szerkesztésének eredménye. A B-i Énók (1Móz 5,18-24) Istennel járt és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. Személye alkalmas volt rá, hogy látomásokat, elragadtatásban kapott állítólagos kijelentéseket kapcsoljon hozzá az ismeretlen szerző. A mű valószínű keletkezési ideje a Kr. e. 1. szd. Azok az alapművek pedig, amelyekből összeállították, részben a Kr. e. 2. szd.-ból valók.
b) Tartalma
Bevezetés (1-5.) az utolsó ítéletről, a gonoszokmegbüntetéséről, az igazak megjutalmazásáról, a feltámadásról és az utána következő végtelen, boldog korról.
Az angyalok és a világegyetem (6-36): A 6-11. az 1Móz 6,1-7 magyarázata. A bukott angyalok az istenfiak és az emberek lányainak házasságából származtak és ők rontották meg az emberiséget. Énók megpróbál értük szót emelni, de a válasz: ítéletüket kell hirdetnie (12-16). A jó angyalok végigviszik a földön, elkísérik a Seolba, a bukott angyalok végső ítéletének a helyére, az élet fájához, Jeruzsálembe és az igazság kertjébe.
A Messiás (37-71). A bevezető fejezet (37) utánhárom példázatban (38-44; 45-57; 58-69) szól a Messiásról, majd a zárórészben (70-71) Énók mennybemeneteléről. A Messiás a Kiválasztott, az Ember Fia, praeegzisztens mennyei lény, aki dicsőségben ül trónján, ítéletet tart az emberiség és az angyalok felett. Az igazak jutalmáról, a Paradicsomról, a feltámadásról, ill. a gonoszokat érő ítéletről szól még ez a rész.
Az égitestek és az időszámítás (72-82). Ennek a szakasznak a vége szól azokról a jelekről, melyek az égitestek között, ill. a földön kísérik az utolsó gonosz napokat.
A világtörténelem éjszakai látomásokban (83-90). Az első az özönvízről szól (83-84), a második áttekinti a választott nép történetét Ádámtól a Makkabeusokig. Szimbolikus állatalakokban elevenedik meg a történelem, végül megjelenik a nagyszarvú fehér bika, a messiás. A pogányok Jeruzsálemre támadnak, de nem bírnak vele, elnyeli őket a föld. A bukott angyalok és a hitehagyott izráeliták ítéletre jutnak. Az igazak föltámadnak, eljön az Új Jeruzsálem, a messiási kor, az életben maradt pogányok behódolnak.
Intelmek (91-105). Intés a jóra, óvás a gonosztól. Az igazak a menny boldogságát fogják élvezni, a gonoszok örök büntetést szenvednek a Seolban. Ebben a részben van az ún. tízhetes apokalipszis: A világtörténelmet tíz hétre osztja fel: 1. Énók kora; 2. Nóé kora; 3. Ábrahám; 4. Mózes; 5. a templom; 6. Illés; 7. a romlás kora - valószínűleg a Makkabeusokat megelőző kor; 8. az igazak (Makkabeusok) győzelme; 9. a gonoszok munkája véget ér, a világ megérik a pusztulásra (ez bizonyára a szerző kora) és 10. eljön az új ég, ez a hét végtelen lesz.
A zárórész (106-108 fej.) visszatér Nóé csodálatos születésére, »megjövendöli« a bűn növekedését a vízözön után egész a messiási korig, int a kitartásra.
c) Jelentősége
Ismerték a Jézus korabeli zsidók és az őskeresztyének (a 14-15 idézi), így megtudjuk, milyen gondolatok voltak a levegőben. A Dán 7,13k-vel összevetve segít meghatározni, milyen értelemben alkalmazta magára Jézus az EMBERFIA nevet. Segít megérteni az APOKALIPTIKA kifejezésmódját.
Az egyházatyák hivatkoztak rá, később apokrifusnak ítélték. A K-i egyházban tovább megmaradt a tekintélye. G. szövegének részleteit 8. szd.-i egyiptomi keresztyén sírokban találták meg, teljes szövege kb. 30 etióp kéziratban maradt ránk.
2. A Szláv Énók könyve a másiktól különböző, bár hasonló anyagot feldolgozó mű. Eredetileg g.-ül írták (valószínűleg a zsidó diaszpórában). Ránk krisztianizált szláv fordításban maradt, innen a neve. (Ld. még PSZEUDEPIGRÁFUS IRATOK).
CP
