Meghint, meghintés
Meghint, meghintés Bizonyos ÓSZ-i szertartások lényeges eleme (h. zárak, nazah, nárak g. hrantizo, hrantiszmosz, jelentése: meghint, beszór, beszórás). A szertartás tartalmától, céljától függően vízzel vagy vérrel történt. Az első meghintést Mózes végezte, amikor a Sínai-hegynél történt szövetségkötés után tulkokat áldoztak, s azok vérét, mint az Úrral kötött szövetség vérét a népre, majd a sátorra és az istentiszteletre való összes edényekre hintette (2Móz 24,8; Zsid 9,21). A meghintés később a papok, bizonyos esetekben a főpapok feladata lett. Az ő felszentelésük is meghintéssel ment végbe (2Móz 29,21). A vízzel meghintés, a megtisztulás jelképe: aki halottat érintett, vagy poklossá vált, azt vízzel hintették meg megtisztulása jeléül (3Móz 14; 4Móz 19,11-13; 3Móz 14,52). Izráelben élt az a hit, hogy a bűnök lemosásához kevés a víz, vér is kell hozzá (2Móz 29 12-20; 3Móz 1,5-11).
Jézus Krisztus egyetlen áldozatával feleslegessé tette a vérrel való meghintést, mivel az ő vére megtisztít minket minden bűntől (1Jn 1,7), lévén tökéletes áldozat, amellyel örökre tökéletesekké tette a megszentelteket (Zsid 10,12-14). (Ld. KERESZTELÉS, KERESZTSÉG)
