Erkölcstelenség
Erkölcstelenség Az ERKÖLCS normáival össze nem egyeztethető, azzal ellentétes életvitel, magatartás, cselekvés. A B-nak az erkölcstelenségre nincs önálló kifejezése, azonban az ilyen magatartás ábrázolása, ill. az ellene való fellépés, annak elítélése széleskörű. Az erkölcstelenség rokonértelmű a BŰN fogalmával, azonban esetében a tudatosság és szándékosság motívuma mindig hangsúlyos, és felismerhető a folyamatosság mozzanata. Az erkölcstelenség mögött negatív életfelfogás húzódik meg, amelynek lényege az, hogy az erkölcstelen ember kivonja magát a kisebb vagy nagyobb közösség, végső soron Izráel, ill. a gyülekezet életét meghatározó szokások és szabályok alól, így a közösségnek kárt okoz, annak egységét megbontja. Erkölcsösnek ugyanis az minősül, ami a közösség keretein belül érvényes és elfogadott. Ezért minősíti a B gyakran erkölcstelennek a más népek, a POGÁNYOK életgyakorlatát (5Móz 18,9; 1Kir 14,24; 2Kir 16,3; Mt 6,31; Lk 12,30; Ef 4,17; vö. 5Móz 4,8; 1Kir 2,3).
Az erkölcstelenség megnyilvánulási területei és módjai összefüggenek az erkölcs definíciójával. Így, mivel Isten népének erkölcsi normái mindenekelőtt Istennel szemben köteleznek el, erkölcstelen az, ami az ő személyét, ill. rendelkezéseit sérti. Isten megtagadása, idegen kultuszok átvétele és gyakorlása erkölcstelen (2Móz 20,4k; 2Krón 24,17k; Ézs 30,22; 65,7; Jer 3,17; Hós 13,2; 1Kor 10,7). A BÁLVÁNYIMÁDÁSt gyakran nevezi a B paráználkodásnak (3Móz 17,7; 2Kir 9,22; 2Krón 21,11; Zsolt 106,39; Ézs 1,21; Jer 3,1; 13,27; Hós 4,15; 5,3; 9,1). Különösen is súlyosan minősített esete az Istennel szembeni erkölcstelenségnek az, amely egyúttal a másik emberre nézve is sértő. Így különösen kirívó erkölcstelenség az emberáldozat (3Móz 18,21; Zsolt 106,37kk; Jer 7-31). Súlyosan esik latba a kultusz végzésével megbízott papok erkölcsi eltévelyedése (3Móz 10,1kk; 1Sám 2,12k).
A közösségi élet szempontjából döntő jelentősége van a családi élet sértetlenségének. Ezért az ezzel kapcsolatos erkölcsi anomáliákat különösen élesen ítéli el a B. Így a házasságtörés büntetése gyakran halál (2Móz 20,14; 3Móz 20,10kk; 5Móz 22,22k; Gal 5,19; 2Pt 2,14; 1Kor 6,18; 7,2; Mt 5,28; Ef 5,3; 1Kor 7,2; 1Móz 19,24; 34,1kk; 4Móz 25,1kk; Bír 20,5kk; 1Sám 2,22; 2Sám 12,10). A SÓGORHÁZASSÁG megtagadása erkölcstelen (1Móz 38,8kk vö. 5Móz 25,5kk). A szülők tisztelete erkölcsi kötelesség (2Móz 20,12; 5Móz 5,16; Mt 15,4 par; 19,19 par; Ef 6,2), a szülőknek viszont kötelességük gyermekeiket az erkölcstelenségtől óvni, és őket erkölcsös életre nevelni (Péld 1,8; 23,13k; Ef 6,4). Az erkölcstelenség megnyilvánulásának másik nagy területe a tulajdon elleni vétségek köre (2Móz 20,15kk; 22,1kk; 5Móz 19,14; 25,13kk; Ézs 5,8; Mik 2,1kk; Jer 5,28; Ám 8,4kk; Róm 2,21; Tit 2,10; 1Kor 6,10; Zak 5,3; Ef 4,28).
Jézus az erkölcsi követelmények tekintetében elítéli azt a magatartást, amely csak külsőségekben nyilvánul meg. Jézus belső erkölcsi tartást igényel, ezzel voltaképpen azt nyilvánítva ki, hogy a csak külsődleges erkölcs ténylegesen erkölcstelenség (Mt 5,21kk; 6,1kk). A keresztyén gyülekezet erkölcsi rendjét az határozza meg, hogy a hívők közössége: KRISZTUS TESTE. Ennek megfelelően az ősgyülekezet nem tűrte az erkölcstelenséget (ApCsel 5,1kk). Pál apostol felveszi a harcot a gyülekezetekben előforduló erkölcstelenségek ellen (1Kor 5,1kk; 6,9k; 7,1kk; 11,17kk; Gal 5,16kk; Ef 5,18kk; Kol 3,5kk; 2Thessz 3,6kk).
SzCs
