Eretnekség
Eretnekség A g. haireszisz szó eredeti jelentése: »választás, döntés«. Ebből következőleg: valamilyen tanítás vagy vallási-bölcseleti iskola, amelyhez az ember választás, ill. döntés alapján csatlakozik. Később a másként gondolkodókat bélyegzik meg ezzel a megjelöléssel. Maga a haireszisz főnév a haireo = »venni, nyerni, megragadni, választani«, ill. a visszaható alakú haireomai = »(magának) kivenni, kiválasztani« igéből ered.
A klasszikus g. nyelvben a haireszisz elfoglalást (pl. egy városét), választást (pl. valamely hivatásét), hajlamot, döntést, vállalkozást, célratörő szándékot jelentett. A hellénizmus korában első jelentése: tanítás, tan; a második pedig: iskola (ahol azt a bizonyos tant terjesztik és aszerint élnek). A tant és az annak megfelelő életet szorosan összekapcsolták a g.-római bölcselet világában. Az egyes tanhoz, iskolához tartozók természetesen bizonyos fokú életközösséget alkottak és elhatárolták magukat a más nézeteket valló, más tekintélyeket tisztelő, más tanítókra hallgató csoportoktól.
A LXX-ban a szó választást jelentett, elöljáró szóval együtt ilyen kifejezésekben, mint »szabad választás alapján«, »önként«, »szabadon« (1Móz 49,5; 3Móz 22,18.21). A h. megfelelője: nödábá. A hellénista és rabbinista zsidó irodalomban a haireszisz jelentése alkalmazkodik az általános hellénista g. szóhasználathoz s főleg bölcseleti-vallási nézetek szerint elkülönült csoportokra vonatkozik. Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidó háború c. könyvében a júdeai pusztában lakó esszénusokat, a szadduceusokat és a farizeusokat nevezi így. A rabbinista irodalomban a megfelelő szó a min, ami mind az eretnekséget, mind az eretnek embert jelenthette. Szerepel ez a kifejezés az ún. TIZENNYOLCAS IMÁban. Végül már nem a zsidóságon belüli iskolákat, nézeteket, hanem a máshitűeket nevezték így.
Az ÚSZ-ben az ApCsel egészen Josephus Flavius-i és a korai rabbinusi értelemben használja a haireszisz szót. Tudósít a »szadduceusok pártjáról« (5,17), a farizeusokéról (15,5). Pál bevallja, hogy ő farizeusként »kegyességünk legszigorúbb irányzata (= haireszisz) szerint« élt (26,5). Magát a keresztyénséget is ilyen iskolának, pártnak, nézetnek, irányzatnak tekintik az ellenfelek, egyelőre még a zsidóságon belülinek tartva azt. Ezért mondják Pált vádolva azt, hogy ő a »fővezére a názáretiek eretnekségének«.
A keresztyén szóhasználat kezdettől fogva nem-keresztyéneket ért az eretnekeken. Nem onnan érthető ez, hogy kialakult volna az igaz tan s az attól eltérőket nevezték volna így, hanem a keresztyén egyház megjelenésével kialakuló új helyzet szabta meg a szó jelentéstartalmát.
A Gal 5,20-ban »a test cselekedetei« közt szerepel az »ellenségeskedés, viszály, széthúzás« az eretnekséggel együtt. Az 1Kor 11,19 szerint isteni szükségszerűség (»kell«), hogy a »szakadások« (szkhiszmata) mellett haireszisz-ek, azaz »eretnekségek« is legyenek, mert így lesz nyilvánvalóvá, hogy kik a kipróbált hitű keresztyének. A haireszisz mégis nagyobb veszély a szkhiszmá-nál. Mert az eretnekség, a haireszisz az alapvető egyházi tanítás helyett valami más, veszedelmes dolgot csempész be a gyülekezetbe a 2Pt 2,1 szerint. E helyen azokról esik szó, akik nem hisznek Krisztus visszajövetelében, sőt gúnyolódnak ezen a tanításon. (Ld. még SZAKADÁS).
BJ
