Elváltozás
Elváltozás A g. metamorphuszthai, alasszó, ill. metaszkématizó fogalmak fordítására használt kifejezés, amely jelzi, hogy a jelen formája nem a végső formája az ember életének, hanem megindult benne Isten Igéje, és Szentlelke által egy olyan folyamat, amely ígéretes jele annak a gyökeres és teljes megoldást jelentő átalakulásnak, amely Krisztus dicsőséges visszajövetelének alkalmával teljesedik ki ígéretei szerint.
Jézus életében az elváltozás isteni hatalmáról, és létmódjáról szóló jeladás volt (Mk 9,2). Azt tette nyilvánvalóvá közvetlenül szenvedése előtt egy pillanatra, hogy ő nem csupán ember, hanem a minden hatalommal rendelkező, örökkévaló Fiú. Leleplezte mennyei dicsőségét, amelynek részese. Az eszkhatológikus jövőt a jelen eseményévé tette, megvilágította azt a célt, amelyhez a szenvedésen, és halálon át, vagyis a megváltás munkájának elvégzése által vezet az útja.
Pál szerint az elváltozás Krisztus követőinek bensőjében már e világkorszakban megtörténik (2Kor 3,18; Róm 12,2). Ez a rejtett, belső folyamat, amely az élő Krisztussal való közösség hatása a hívőkben, a jelen korszakban életmódjukban mutatkozik meg. Ez az elváltozás azt jelenti, hogy nem a megromlott emberi természet, hanem a Szentlélek ereje, és az Írás szava határozza meg Krisztus követői életét abban a reménységben, hogy a belső ember elváltozása folytatódik a külső elváltozással, tehát a dicsőséges testben való élettel (1Kor 15,44kk; Fil 3,21). (Ld. még MEGDICSŐÜL, MEGDICSŐÜLÉS).
