Elsőszülöttségi jog
Elsőszülöttségi jog Az örökségből kétszeres rész járt az elsőszülöttnek. Amikor Illés az égbe megy, Elizeus a benne működő lélekből kétszeres részt kér. Ezzel az elsőszülöttnek kijáró örökrészt kéri (tehát nem kétszerannyit akar, mint Illésben volt), vagyis ő akar lenni Illés fő örököse (2Kir 2,9). Az apa önkénye nem befolyásolhatta az elsőszülöttségi jogot. Ha két felesége volt, az egyiket szerette, a másikat gyűlölte, nem tehette elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát, ha a másiké előbb született (5Móz 21,15-17). Mégis volt rá eset, hogy valaki elvesztette elsőszülöttségét, de ennek nyomós okának kellett lennie.
Ézsau maga mond le róla - lencsefőzelékért -, vagyis nem becsüli meg, el is veszti (1Móz 25,29kk), de Jákóbnak még így is mesterkednie kell, hogy valóban megkapja (1Móz 27). Rúben elsőszülött (1Móz 49,3), ő is saját bűne miatt veszti el a jogát (2Krón 5,1). Efraim lép a helyébe, akit ezért Jákóbnak adoptálnia kellett. A vele együtt adoptált Manassétól még külön is megkülönbözteti Jákób (1Móz 48,8kk).
A királyság öröklésénél latba esett az elsőszülöttség (2Krón 21,3), de nem volt döntő. Az apa másik fiát is kijelölhette (1Kir 1,11kk).
Az örökség átadása valószínűleg ünnepélyes formák között ment végbe, ünnepi lakomával, áldással, de nem tudjuk, mennyire általánosítható az 1Móz 27,1kk-ban leírt eset. Az ülésrendben is megkülönböztették az elsőszülöttet (1Móz 43,33). A férfierő első termésének tartották (1Móz 49,3; 5Móz 21,17). A nemzetségi táblázatok általában csak az elsőszülöttségi leszármazást közlik, a testvéreket megemlítik, de leszármazottaikat figyelmen kívül hagyják. Ezért van különös nyomatéka, hogy Mózes a fáraó előtt Isten elsőszülöttének nevezheti Izráelt (2Móz 4,22), a keresztyén gyülekezet az elsőszülöttek ünnepi seregéhez járul (Zsid 12,23).
CP
