Elmúlás
Elmúlás A teremtmények földi létének vége megsemmisülés vagy HALÁL által.
1. Az ÓSZ-ben
Az elmúlás egyetemes emberi sors (Jób 4,21; 34,20; Zsolt 104,29). Felhőként, futár rohanása, sáscsónak suhanása (Jób 7,9; 9,25-26) szerint, füstként, árnyékként (Zsolt 102,4; 144,4) múlunk el. Lehet Isten haragjának a jele, büntetés (Jób 18,17; 20,8; Zsolt 1,6; 37,20; 58,8; 90,7). Isten nem mulandó (Zsolt 90,2; 102,13.28).
2. Az ÚSZ-ben
Ég és föld ehnúlnak (Mt 5,18; 24,35; Mk 13,31; Lk 16,17; 21,33), elmúlik e világ arculata (1Kor 7,31; 2Pt 3,10), kívánsága (1Jn 2,8.17), mert »hiábavalóság« alá van vetve (Róm 8,21). De Jézus szava (Mt 24,35; 1Pt 1,23), az újjáteremtés (2Kor 4,16; 5,17) nem múlik el. A hívők hervadhatatlan koszorút várnak (1Kor 9,25). A mulandóság múlik el az idők végén (1Kor 15,50). (Ld. még HALÁL).
