Éli
Éli Áron fiának, Ítámárnak a nemzetségéből származó pap (valószínűleg: főpap) a silói szentélyben, ahol abban az időben Isten szövetségládája állt (1Sám 1,9.12kk). Negyven éven át Izráel bírája volt (1Sám 4,18).
Éli szolgálata alatt kerül a silói szentélyhez kicsiny gyermekként Sámuel (1Sám 2,11.18kk; 3,1), aki ott is növekszik fel, és az Úr már gyermekkorában megszólítja (1Sám 3,2kk).
Éli két fia, Hofni és Fineás, szintén papi szolgálatot teljesít Silóban (1Sám 1,3). A két papfi erőszakos és erkölcstelen magatartásával megcsúfolta és utálatossá tette az Úr szolgálatát a hívek előtt (2,17). Az öreg Éli csak nagyon szelíd formában feddte meg őket, s azok nem is hallgattak rá (1Sám 2,22kk). Isten ítélete nem is marad el. Először egy névtelen próféta mondja el Élinek a reá és házára vonatkozó ítéletet (1Sám 2,31kk). Majd a gyermek Sámuelnek ismétli meg egy éjszaka a megindokolt ítéletet Éli háza népéről (1Sám 3,2kk).
Az ítélet be is következik. Izráel táborba száll a filiszteusok ellen. Az első összecsapás vereséget hoz Izráel számára (1Sám 4,2). Ekkor az Úr ládáját viszik a harcba, hogy az Úr szabadítsa meg népét (1Sám 4,3). Éli két fia is ott van a ládával. Nem vált be az ügyesnek gondolt terv. Izráelből elesik 30 000 ember, a filiszteusok zsákmányként viszik magukkal a szentládát, meghal Hofni és Fineás is (1Sám 4,10-12). A 98 éves Éli a kapuban ülve hallja meg a hírt: Izráel megfutamodott, két fia elesett és elveszett az Úr ládája is. A hír hallatára Éli leesik a székről, szörnyethal (4,15kk).
Éli utódaival találkozunk Izráel történetében többször (1Sám 14,3; 1Sám 22,20kk; 1Kir 2,27; 1Krón 24,3).
Éli a neve Jézus nemzetségtáblázatában József apjának is (Lk 3,23).
ZG
