Elhagy
Elhagy A szó alapjelentése: Hosszabb időre, vagy véglegesen eltávozni, elszakadni valakitől, vagy valamitől. A B-ban leggyakrabban az Isten és az ember (nép) közötti kapcsolat megromlását fejezi ki e fogalom: elhagyják az Urat (5Móz 28,20; Józs 24,20; Bír 2,12; 1Sám 12,10; 1Kir 19,10; 2Kir 17,16; 2Krón 12,1; Zsolt 119,53; Péld 1,25; 15,10; Ézs 1,28; Jer 2,13; 5,7; 15,6; 17, 13; 2Pt 2,15).
Ritkábban fordul elő az, hogy Isten hagyja el azokat, akikkel közösséget vállalt. Ha mégis ez történik, bizonyosan megismerhető a kezdeményező ember is (1Móz 28,15; 5Móz 31,6.8; Józs 1,5; Bír 6,13; 1Sám 12,22; 1Kir 8,57; Zsolt 9,11; 71,11; Ézs 49,14; 54,7; Jer 12,7; JSir 5,20; 2Kor 4,9).
Az Istentől való elhagyattatást borzasztó szenvedései közepette átélte maga Jézus is. A kereszten elmondott egyik imádsága ezt bizonyítja: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2). Az, hogy az ev-ok az eredeti arám-h. nyelven őrizték meg ez imádságot, az ÓSZ-i forrás fontosnak tartását mutatja. A kortársak nemcsak az első mondatot, hanem az egész zsoltárt a szenvedő Krisztus imádságának tekintették. Tehát hozzátartozik az Istenben való megnyugvás kifejezése és az Isten magasztalása is. Jézus szavai így nem érvénytelenítik, sőt inkább megerősítik Isten ígéretét: »nem hagylak el!« (1Móz 28,15; 5Móz 31,6.8; Józs 1,5).
Az ember életében vannak esetek és alkalmak, amelyekre ez érvényes: elhagyni jó (1Móz 2,24; 1Kir 19,20; Péld 9,6; 28,13; Mt 19,27; Mk 1,18; Lk 5,28; Jn 16,28; 1Kor 13,11; Zsid 6,1), máskor viszont épp az ellenkező magatartás: a ragaszkodás a helyes (4Móz 10,31; Ruth 1,16; 2Kir 2,2; 4,30; Zak 11,17; Mt 26,56; 2Tim 4,10; Zsid 10,25). Az ember felelős döntése nem maradhat el.
KI
