Elesés
Elesés Felegyenesedett helyzetből a földre zuhanás. Átvitt értelemben: 1. szerencsétlenség, 2. hívők súlyos bűnbe esése.
1. Az igaz hétszer elesik, mégis fölkel (kiheveri a szerencsétlenséget). A gonosz bukása végleges (Péld 24,16). A bálványimádó Izráel elesik és nem kel fel többé (Ám 5,2; 8,14). Az imádkozó közel az eleséshez: a szerencsétlenségben való végső összeomláshoz (Zsolt 38, l8). Viszont: a bűnhődőnek megkegyelmez az Úr, ha elesett is, fölkel (Mik 7,8k).
2. Az eleső fölkel, Izráel nem akar megtérni (Jer 8,4). A gyülekezet tagjai vigyázzanak, mert kísérthetőek, bűnbe esnek (1Kor 10,12; 1Tim 3,6k; 6,9). Az engedetlenségben elesünk, ezért igyekezzünk bemenni Isten nyugalmába (Zsid 4,11), őrizkedjünk az engedetlenségtől. A rabszolgáról ura, a hívőről Isten dönti el, hogyan ítéli meg cselekedetét (Róm 14,4).
A két jelentés együtt: Róm 11,11k. (Ld. még BOTLÁS).
