Botlás
Botlás A bűnös büntetése az elbotlás (Péld 4,19). Isten törvényének szeretete megvéd a botlástól (Zsolt 119,165). Akik Istenhez ragaszkodnak és rá figyelnek, azokat Isten vezeti és megóvja a botlástól. Dávidot Isten Abigail bölcs beszédével óvta meg attól a botlástól, hogy vérontással álljon bosszút magáért (1Sám 25,30-31). »Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe« (Zsolt 91,11-12; Mt 4,6). Akkor is erre hivatkozik Jézus, amikor Betániába Lázár feltámasztására indul és attól óvják tanítványai, hogy vesztébe rohan. »Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága« (Jn 11,9-10). Az Istenre nem figyelő ember Isten tetteiben is megbotlik. Így maga Isten lesz botlásának okozója. »Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak«. (Ézs 8,14). A megbotlás sziklája volt Jézus Krisztus, Isten legfélreérthetetlenebb kijelentése. Ahogy Simeon próféciája mondta róla, amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban, és az idős próféta karjaiba vehette és Isten Lelke által szólhatott róla (Lk 2,34). Az nem botlik meg benne, aki engedelmeskedik Isten igéjének (1Pt 2,6-8; Róm 9,33).
Az embernek azonban kerülnie kell azt, hogy mások botlását okozza. A léviták bűne, hogy a nép botlását okozták (Mal 2,8). A keresztyén gyülekezetnek arra kell törekednie, hogy ne okozza mások elbotlását (Róm 14,13). Önmagunkban pedig a leghatározottabban kell fellépni mindennel szemben, ami botláshoz vezethet (Mt 18,8-9). Izráel elbotlása, ami Isten örök szövetsége szerint ugyan nem vezetett teljes elvetésükhöz, történelmi jelentőségűvé lett a többi nép számára (Róm 11,11). Isten üdvözítő munkáját népe botlása után a népek között folytatta tovább.
BöJ
