Diaszpóra
Diaszpóra A g. kifejezés jelentése: »szórvány«, »szétszóródás«, »szétszóratás« (vö. Jn 7,35) és elsősorban az Izráel földjén kívül lévő zsidó településeket jelöli.
A zsidók szétszóródásának több oka volt: gazdasági (kereskedtek), száműzetés politikai vagy vallási okokból, katonáskodás idegen zsoldban, hadifogság, rabszolgaság. A legfőbb ok azonban az É-i (Kr. e. 722) és a D-i országrész (Kr. e. 587) meghódítása után bekövetkező asszír (2Kir 17,6) és babiloni (Jer 52,28-30) deportációk (vö. FOGSÁG, FOGOLY). A folyamat betetőzése volt, amikor Titus római hadvezér Kr. u. 70-ben elfoglalta Jeruzsálemet és földig rombolta.
A diaszpórában élő zsidók többféle módon is kapcsolatot tartottak az anyaországgal, ill. Jeruzsálemmel: évente Jeruzsálembe zarándokoltak a nagy ünnepekre (Mt 26,5), megfizették a templomadót (vö. Mt 17,24), Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak (vö. Dán 6,11).
Az ÓSZ-ben a szétszóródás Isten büntetése Izráel engedetlensége miatt (5Móz 4,27; Ez 36,19; Zak 7,14), de Isten ígérete szerint majd egybegyűjti népét (Jer 31,10; Ez 37). Az ÚSZ-ben a diaszpóra pozitív értékelésével is találkozunk: általa megismerhették a népek a mózesi törvényeket (ApCsel 15,21). Az ApCsel-ben az első keresztyének szétszóródása az ev hirdetésének és terjedésének nagyszerű alkalmává lett (ApCsel 8,4; 11,19k).
Mindazonáltal igaz, hogy a keresztyének »szórványban« (1Pt 1,1; Jak 1,1) élnek ebben a világban, és igazi otthonuk a mennyei Jeruzsálem (Gal 4,26; Zsid 12,22; Jel 21,2).
VG
