Debóra éneke

Teljes szövegű keresés

Debóra éneke 1. Neve
Debóra éneke a B-ban a Bír 5,2-31-ben olvasható. Nevét Debóra prófétanőről kapta, aki az énekben leírt események idején Izráel bírája volt.
2. Történeti háttere
Debóra éneke történeti eseményt mond el költői formában. A Bír 4,1kk prózai elbeszélése szerint Éhúd bíró halála után Izráel ismét elhagyta az Urat. Ezért Isten Jábínnak, Hácór királyának a kezébe adta őket. Jábín hadseregparancsnoka Sisera volt, aki félelmetes haderővel: kilencszáz vas harci kocsival rendelkezett. Sisera húsz éven át keményen sanyargatta Izráelt. Ekkor Isten megszánta népét. Debóra, Isten kijelentése alapján, magához hívatta Bárákot, Abinóam fiát, s átadta neki Isten parancsát: tízezer emberrel vonuljon a Tábor hegyére. Bárák nemcsak parancsot kapott, hanem biztatást is: Isten kezébe adja Siserát a Kisón patakjánál teljes haderejével együtt. Bárák csak azzal a feltétellel volt hajlandó vállalni a parancs teljesítését, ha Debóra is vele megy. Debóra kész volt teljesíteni Bárák kívánságát, de figyelmeztette, hogy ez azzal a következménnyel jár, hogy Isten asszony kezébe adja majd Siserát. Minden úgy történt, ahogyan Isten megmondta. Az ütközet napját Isten határozta meg. Amikor Bárák lement a Tábor hegyéről seregével, Isten megzavarta Siserát összes harci kocsijával és táborával együtt, s megfutamodtak. Sisera egész hadserege elpusztult. A menekülő Siserát Jáél, a kéni Heber felesége behívta sátrába, de amikor elaludt, megölte.
3. Felosztása, tartalma
a) Felhívás Isten magasztalására (2-3). Az átélt szabadítás mindenestől Isten tette. Ő indította fel a nép szívét, hogy önként felkeljenek, a vezérek szívét, hogy a harcosok élére álljanak. A megszabadított nép magasztalja Istenét, a királyok, fejedelmek pedig okuljanak (vö. Zsolt 2,10). b) Jahve teofániája (4-5). Sisera hada azért semmisült meg, mert Isten megjelent népe megszabadítására. A teofánia leírása a szövetségkötésre emlékeztet: amikor jön az Úr, megrendül a föld, remegnek a hegyek, még a Sinai is (vö. 2Móz 19,16kk; 5Móz 33,2). Az ég és a fellegek csepegése valószínűleg a segítés módjára utal: Isten hatalmas felhőszakadást zúdított Sisera hadára. A Kisón megáradt. A harci kocsik harcképtelenné váltak. Erre utal a 4,15. Sisera harci kocsijaival és seregével ahhoz hasonló történt, mint a fáraóéval a tenger közepén (2Móz 14,24k). c) A nép szomorú helyzete a szabadítás előtt (6-8). Az ének, néhány mesteri ecsetvonással, szemléletesen tárja elénk a nép sanyarú helyzetét. Nem volt biztonság. Kihaltak az utak és ösvények. Hiányzott a vezetés. De mindez azért történt, mert a nép elhagyta Istenét. d) Felhívás az Úr igaz tettei hirdetésére (9-11). Isten szabadításával a helyzet gyökeresen megváltozott. Az utak járhatók. A pásztorok hangja szól az itatóvályúknál. Mindez hálaadásra és az Úr igaz tettei hirdetésére hív. e) A résztvevők és az elmaradók felsorolása (12-18). A hívásra Efraim, Benjámin, Manassé (Mákit), Zebulón, Issakár és Naftáli törzséből jöttek Bárák seregébe. Az ének elmarasztalja Rúben, Gád (Gileád), Dán és Ásér törzsét, mert távol maradtak a harctól. f) A harc leírása (19-23). A kánaáni királyok elbizakodottan vonultak hadba, de Izráel Istenével találták szemben magukat. Az ég és föld Ura mozgósította ellenük haderejét. A vágtató lovak patáinak csattogása a harc hevességét szemlélteti. Méróz valószínűleg a csata színhelye közelében fekvő izráeli település lehetett. Lakói nem segítettek a küzdelemben, ezért sújtja őket átok. g) Jáél hőstette (24-27). Szemléletesen írja le Sisera halálát. Siserát Isten halálra szánta. Jáél hőstettet vitt véghez, amiért áldás száll rá. h) Sisera anyjának fájdalma (28-30). Sisera halálának leírása után az ének Sisera anyjára irányítja a figyelmet. Az anya félelme jogos, a vigasztatás üres biztatás. i) Átok és áldás (31). Az ének átok- és áldásmondással fejeződik be, de nem hétköznapi értelemben. Voltaképpen prófétai ítélethirdetés, Isten igazságának és szentségének meghirdetése. Isten ellenségei elpusztulnak, az igaziak pedig fénylenek, mint a kelő nap az ő erejében.
4. Szerzője, keletkezési kora. Az ének szerzőségét nincs okunk elvitatni Debórától. Ez beleillik abba a gyakorlatba, hogy a nagy győzelmek után rögtön felcsendül a győzelmi ének, a szabadító Isten magasztalása. Így énekelt Mózes és Mirjám is a Vörös-tengeren való átkelés, az egyiptomi sereg pusztulása után (2Móz 15,2-18.21). Debóra éneke tehát közvetlenül a győzelem után született. Minden bizonnyal hamarosan le is írták. A Bír írója már meglévő anyagként használta fel.
5. Jelentősége. Debóra éneke egyike az ÓSZ legrégebbi (Kr. e. 12-11. szd.) költői részeinek. Nyelvi, történeti, vallástörténeti értéke igen nagy. Tükröződik benne a törzsek összetartozásának a tudata és széthúzásainak a ténye. Mindent Isten mindenható hatalma, igazsága és szentsége fényében lát, aki nem csak Izráel, hanem minden nép, s a mindenség Ura.
N A

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT