Ulrich,
Ulrich, 1. von Eschenbach, középkori német költő, bajor lovag, ki II. Frigyes salzburgi érsek (megh. 1284.) és II. Vencel cseh király (meghalt 1305.) udvarában élt. Ez utóbbit és ennek atyját, Ottokár királyt, lelkesen dicsőíti műveiben. Két verses lovagregényt irt: Alexander (Nagy Sándor), Gualterus de Castellione nyomán 1284 körül (még nincs kiadva; róla irt Toischer V. 1881), tele tömve holt tudománynyal és üres allegoriákkal, túlságos terjedelmü és untató; és Wilhelm von Wenden (kiadtaToischer V. 1876), ismeretlen forrás alapján (Chrestien de Troyes, Guillanume d'Angleterre?), szintén igen kalandos termék.
2. U. von Liechtenstein, középkori német költő, előkelő stíriai nemes család sarja, 1227-től 1274 jul. 27-ig szerepel oklevelekben. Megh. 1275 vagy 1276 jan. 6-án. 1241 óta asztalnok, utóbb marsal volt. A stíriai nemesség folytonos harcaiban az uralkodó ellen és a magyarok ellen viselt háboruban élénk részt vett. Fő műve az 1255. irt Frauendienst, melyben saját élményei fonalán korának igen érdekes és tanulságos rajzát adja. Másik műve, az 1257. irt Frauenbach, komolyabb világnézet terméke. Műveit kiadta (Karajan magyarázataival) Lachmann Károly 1841., a Frauendienstet Bechstein Reinhold 1888. Ezt már Tieck Lajos dolgozta át igen szabadon prózában 1812. A költő hitelességét újabban erősen vonta kétségbe Becker Reinhold 1888.
3. U. von Türheim, l. Türheim.
4. U. von dem Türlein, l. Türlein.
5. U. von Winterstetten, középkori német dalköltő, sváb lovag, 1241 óta szerepel oklevelekben mint pohárnok, 1258-69. kanonok Augsburgban. Költeményeit kiadta Minor Jakab 1882.
6. U. von Zazikhoven (ma Zetzikon Thurgauban), középkori német költő. 1214-ben lelkész Lommisban (Zetzikon mellett). Fő műve: Lancelot-eposza (kiadta Hahn 1845.), egy (elveszett) francia verses regény alapján, amelyet Morville Hugó angol lovagtól kapott. V. ö. Bächtold, Der Lanzelet des U. v. Z. (1870).
