Új-latin költők,
Új-latin költők, ellentétben az ó-latin klasszikusokkal és a középkor költőivel azok, akik a klasszikus tanulmányoknak újból az erdeti görög kútfőkre való fektetése óta, szóval az u. n. renaissance idejétől fogva latin nyelven irták költeményeiket. Törzsökös ősüknek az olasz Petrarca (l. o.) tekintendő, akit latin körteményeiért koronáztak meg 1341. a római kapitoliumon. Az ő nyomdokaiban haladtak az u. n. humanisták (l. Filologia), akik Európa összes művelt országaiban feltünnek és különösen a XV. és XVI. sz.-ban utánozzák az antik költészetet; eleinte formában és tartalomban, később már csak az üres formában. Nagy tömegükből azonban mindenkor kiemelkednek egyes kiváló szellemek, melyek az antik formában saját egyéni tartalmuknak tudtak kifejezést adni. Magyarországon az Ú.-nek kedvezett a latin nyelvnek hivatalos szerepe. Zsigmond király érintkezése a korabeli humanistákkal (l. Korvina) előkészítették az ízlést azon irány számára, melyben később Mátyás korában a hazai irók közül Janus Pannonius (l. Cesinge), s a Magyarországra elszármazott olaszok közül számosan működtek. Ekkor érintkezett a magyarországi U. csoportja nemcsak a bécsi körökkel (l. Sodalitas literaria Danubiana), hanem a jelesebb német és cseh-morva humanistákkal is, kiknek irói működésére nagy hatással volt. Augustinus Olomucensis (lásd Augustinus Moravus) egy latin eposzt irt a magyar történelemből. A mohácsi vész és az előzetes züllés megakasztotta az új-latin költészetet is, de a XVI. és XVII. sz.-ban másodvirágzás indul meg, melynek szintere Felső-Magyarország, kiválóbb alakjai Bocatius János (l. o.), Werner György a nagysárosi vár parancsnoka s ennek barátai, végül Weber János, eperjesi főbiró köre; ugyanazon Weberé, akinek neje Weston Erzsébetnek a II. Rudolf prágai udvaránál élt humanista és új-latin költőnek leánya volt. Ugyanekkor az U.-nek bölcsőül szolgáltak a magyar szerzetesiskolák, melyekből mai napig is kerülnek ki U. (nevesebb latin verselőiket l. Filologia). Tamaskó István (l. o.) egy egészen eredeti valamit képvisel: ő új-latin műfordító.
