Szathmári Pap,
Szathmári Pap, 1. János, ref. lelkész, szül. Szatmáron 1657., megh. Kolozsváron 1708. Tanulmányait szülőföldjén végezte, honnan külföldre menvén, 1680 febr. 28. a lejdai, 1681 dec. 1. a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazatérve, iskolaigazgató lett Nagybányán, 1685. pedig Székelyudvarhelyen, míg 1689. Zilahra, megj.: nem olvasható évszám. Désre ment lelkésznek. Itt esperességet is viselt 1696 májusig, amikor kolozsvári pap s később szintén esperes lett. Munkái: Philosophia prima seu metaphysica (Franeker 1682); Újesztendei ajándék (prédikáció, Kolozsvár 1699); Kegyes ajakak áldozó tulkai (u. o. 1707).
2. Sz. Mihály, ref. teologiai tanár, az előbbinek unokája, Zsigmond fia, szül. Kolozsváron 1737 szept. 28., megh. u. o. 1812 máj. 31. Tanulmányait szülővárosában végezte, hol 1756-60. könyvtárnoka volt a kollégiumnak. Ekkor külföldre ment s előbb a genfi és utrechnti, 1761 máj. 16-tól pedig a lejdai egyetem hallgatója volt. Midőn 1765. hazatért, a főkonzisztorium papja lett, míg 1767. kolozsvári teologiai tanárnak választatott. Nagy képzettségü, szabad gondolkozásu hittudós volt, ki Fogarasi Pap József biztatására s példája nyomán 1783-tól több német-alföldi teologiai pályakérdést fejtett meg, mindannyiszor teljes sikerrel. Nyertes pályaművei holland és latin nyelven mind megjelentek. A hágai tudós társaság érdemei elismeréséül tagjává választotta. Ugyanez időben sikerült harderwijki egyetemen újra kieszközölnie két magyar ifju rendszeres segélyezését. Tanári állásáról 1806. nyugalomba lépett. Számos halotti beszéde jelent meg, valamint a Mária Teréziáról mondott emlékbeszéde és az országgyülési tagok előtt a 133. zsoltár magyarázatául előadott prédikációja.
3. Sz. Zsigmond, ref. püspök, az előbbinek atyja, szül. Kolozsváron 1703., megh. u. o. 1760 ápr. 9. Tanulmányait szülőföldjén végezte, hol 1723-28. a kollégiumnak könyvtárnoka volt. Innen 1730. külföldre menvén, Utrechtben és Gröningenben volt egyetemi hallgató. 1733. tért haza s előbb Kemény Simon báró udvari papja, 1735. kolozsvári lelkész, 1748. kolozskalotai esperes, 1749. generalis notarius lett. 1760 februárjában megürülvén a püspökség, ez állást ő foglalta el, de alig viselhette pár hónapig. Hirneves szónok volt, kinek irói működése is erre a térre szorítkozik. Nagyon sok halotti beszédét adták ki. Megjelent még: Igazságnak kapui és az azoknak megnyittatásuk felől való szent elmélkedés (Kolozsvár 1735) c., valamint III. Károly emlékére elmondott prédikációja. Sajtó alá rendezte Kamarási György halotti prédikációit Emlékezet kövei c. alatt (1747).
