Szathmári Paksi,
Szathmári Paksi, 1. Dániel, ref. teologiai tanár, szül. Mezőcsáton 1768 körül, megh. Kisgyőrben 1818 aug. 3. Sárospatakon tanult, honnan külföldre menvén, 1791. azt utrechti, 1792. a göttingai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után Balmazújvároson lelkészkedett, honnan 1810. Sárospatakra ment a dogmatika tanárául. Élete utolsó idejét kisgőyri birtokán töltötte. Munkái: Keresztyén hittudomány (2 köt., 1815); Compendium juris Mosaici ad ductum J. D. Michaelis concimnatum (1818).
2. Sz. István, ref. püspök, szül. Marosvásárhelyen 1719., megh. Debrecenben 1791 márc. 2. Tanulmányait szülőföldén kezdte s 1734-től Sárospatakon folytatta. Innen külföldre ment s 1740 dec. 9. az oderafrankfurti, 1741 dec. 16. a franekeri egyetem hallgatója lett. 1744. még ott volt, de már a következő évben aszalói lelkészszé választatott. 1747. debreceni tanárrá választatott a történelem s kalsszikus nyelvek tanszékére, melyről 1760. a teologiaira lépett át. A tiszántúli egyházkerület 1764. debreceni tanárrá választatott a történelem s klasszikus nyelvek tanszékére, melyről 1760. a teologiaira lépett át. A tiszántúli egyházkerület 1764. főjegyzőjévé tette, miután már előtt is négy évig működött ez állásban helyettesképen. 1785. végül püspökségre emelkedett. Hivatali teendői mellett az irodalom terén is szorgalmasan működött, de munkáinak nagy része kéziratban maradt. Megjelentek közülök: Dissertatio Theologico-philologica in vers. 13. Cap. II. Hebr. (Franeker 1743); Dissertatio quinta ad vaticinia Danielis de posteriore parte regni quarti (u. o. 1744); Hat napra való allástevő vagy poenitentialis könyörgések (Debrecen, év nélkül); Sion siralma címü hosszu versét, melyet 1751. a magyar ref. egyház akkori üldöztetéséről irt, a Révész Figyelmezőjének 1875-iki folyama közölte.
3. Sz. Mihály, ref. teologiai tanár, szül. Mezőkászonyban 1681., megh. Sárospatakon 1744 jun. 2-án. Gyulafehérváron, Tállyán, majd miután egy ideig nagygyőri tanító volt, 1702-től az ideiglenesen Kassán levő ásrospataki kollégiumban tanult, melylyel együtt a következő év végén Sárospatakra ment. 1708. tokaji rektor lett, innen aztán külföldre ment s 1710. előbb a franekeri, később az utrechti egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1711 végén tokaji lelkész, 1716 febr. gyulafehérvári tanár lett. Innen még ez év tavaszán elűzött iskolájával előbb a szomszédos Krakkó nevü faluba, az év végén pedig Marosvásárhelyre kellett vonulnia, hol 1718-tól az egyesült sárospatak-gyulafehérvár-marosvásárhelyi kollégiumban folytatta működését, 1719-től a teologiai tudományokat adván elő. 1728. az erdélyi egyházkerületnek generalis notariusává válaszatott, a püspökségre következés jogával. Ezt azonban nem várta meg, amennyiben 1734. a sárospataki kollégium igazgatására hivatván meg, ez év aug. oda költözött s haláláig ott munkálkodott, ugy is mint a zempléni egyházmegye esperese. Jelentékeny irói munkásságának termékei: Physica contracta juxta principia Neotericorum (Kolozsvár 1719); Tyrocinium emblematico-propheticum seu meditationes in Jobi cap. XXXVIII. (Franeker 1732); Meditationes in Josuae cap. X. (u. o. 1732); Dissertatio de arbore scientiae boni et mali (u. o. 1736); Úri vacsora felett meggyujtatott szövétnek (névtelen vitairat Bernárd Pál minorita ellen, Utrecht 1740); Két áhítatos imádság (Franeker 1741); továbbá számos halotti beszéde. Gyászverset irt a Pápai Páriz Ferenc halálára (1717) s üdvözlő verset István nevü fiához (1743). A temetésén tartott öt halotti beszéd szintén ki van adva.
