Svédország (Sverige, l. a mellékelt térképet), Norvégiával perszonál-unióban levő királyság a Skandináv- félszigeten, az É. sz. 55° 21' (Smyge Hec) -69° (Kilpisjärvi, amely tóból a Köngämäelf szakad ki és a párisi K. h. 9°-22° közt. Határai a Botteni-öböl, Keleti-tenger, az Öre-sund, Kattegat, Skagerrak, Norvégia és Finnország (ahol a Muonio- és Tornea-elf a természetes határai). Legnagyobb hossza 1500, szélessége 3-400 km., területe: 442,126, illetőleg 450,574 km2. Partjainak hossza 7624 km., amiből 6589 esik a Botteni-öböl és Keleti-tengerre és 1035 a Skagerrakra és Kattegatra. E partokban a legtöbb helyen csak apró öblöcskék vannak, amelyek előtt sok az apró sziklás sziget (skärgard a. m. sziklacsoport); ezek a Kattegatban kopárak, a Balti-tengerben nagyobbára növényzettel takartak. Köztük a jelentékenyebbek: a Hval-csoport, a gránitjáról ismeretes Malmön, Oroust (345 km2), Tjörn (131 km2), a tengeri fürdőjéről isemretes Marstrand, Hallands, Väderö, Hven, Bornholm,Öland (1345 km2), Gottland (3116 km2), Gotska-Sandön, a stockholmi szigetcsoport (Torö, Alö, Muskö stb.), Björkö, Gräsö, Alnö, Hernö, Ulföar, Angesö, Holmö, Brandö, Esterö stb. A királyság felszinének 33 % a 90 m.-nél mélyebben, 29 %-a 90-240, 30 %-a 240-600 és 8 %-a ennél is magasabban fekszik. L. a felszinre nézve részletesebben Skandináviá-t.
Termékek. Sem az éghajlat, sem a talaj nem nagyon kedvező a földmívelésre, mind a mellett újabb időkben annak intenzivebb tételére igen sok történt. Az egész területből 8,3 % áll mívelés alatt, 3 % legelő és 45,9 % erdőség. A mívelés alatt álló föld 1897-ben 329,930 részre oszlott; ebből volt 2 ha.-nál kisebb 70,529, 2-20 ha. 214,158, 20-100 ha. 32,447 és 100 ha.-nál nagyobb 3155. A főbb termékekkel 1894. bevetett területet 1000 ha.-okban és azok 1895-iki termését 1000 hl.-ekben a következő tábla mutatja:
| Búza | Rozs | Árpa | Zab | Kevert gabona | Hüvelyesek | Burgonya |
| 70,8 | 402,3 | 218,8 | 818,3 | 116,5 | 52,0 | 158,2 |
| 1338,4 | 7118,5 | 5151,5 | 24753,3 | 3348,1 | 865,4 | 19720,2 |
Svédország
Az 1895-iki gabonatermés értékét 216,8 millió koronára becsülik. A földmívelés legnagyobb területeket az ország D-i részében foglal el; legtermékenyebb Götaland tartomány és ebben is Malmö környéke; a középső részen a megmívelhető részek már gyérülnek és az É-i részeken már csak egyes tisztásokra szorítkoznak. Legmesszebb É-ra (68o) az árpa nyulik föl rozsot termelnek még Haparandánál, sőt a Tornea mentén a 66o-ig. A búza a Dal-elfig nyúlik föl, míg azelőtt Stockholm körül a termelése véget ért. A gyümölcsfák közül legelterjedtebbek a cseresznye-, alma-, kört- és szilvafa; de Upsalán túl már nem teremnek gyümölcsöt. 1840-80. S. azon helyzetben volt, hogy több gabonát exportált mint behozott; 1881 óta ezen árucikkben állandóan behozatalra szorul; egyedül a zab az, amiből évenkint mintegy 200 millió kg.-ot exportál; búzaszükségletének csak mintegy 50, és rozsszükségletének mintegy 70 %-át képes előállítani. A kender- és lentermelés szintén kevesebb, mint amenyire az országnak szüksége van. A mezőgazdaság emelésére szolgálnak a stockholmi gazdasági akadémia, két gazdasági középiskola (Ultunában Upsalánál s Alnarpban Schonen tartományban), 27 földmíves-iskola és minden länben a háztartási iskolák. Bár S. legelői soványak, a házi állatok száma a lakossághoz mérten elég jelentékeny. Az 1894-iki állatstatisztika szerint volt S.-ban 501,157 ló, 2.515,536 szarvasmarha, 1.319,289 juh, 769,192 sertés, mintegy 77,000 kecske és a lappok közt nagy számu rénszarvas. Az állatok számarányának azonban kevésbé felel meg a minősg; ámbár újabban e tekintetben is megkezdődött a haladás. A lovakat, különösen a jemtlandi és ölandi fajt, főképen a közlekedés föntartása és teherhordás céljából tenyésztik. A szarvasmarháknál, ameyeknek száma éppen ugy mint a sertéseké növekvőben van, főképen a tejelésre fordítják a gondot; újabban nagy mennyiségben készítenek a tejökből vajat is. A juhok és kecskék száma apadóban van. A földmívelésen és állattenyésztésen kívűl a a nemzeti jövedelm jelentékeny részt az rdőgazdaság szolgáltatja, hiszen a területnek 45 %-át borítják erdők. Az É. sz. 61°-án túl csaknem kizárólag tűlevelü fák, míg ezen vonaltól D-re már inkább lombhullatók alkotják az erdőket. Azonban ezen hatalmas erdők is gyérülnek; nemcsak a tüzelés, házépítés, kerítéskészítés, hajógyártás, faszénégetés, az olvasztók és bányák pusztítják, hanem nagy mennyiségben exportálnak is fát, ugy hogy az évi termelésnek legalább 31,5 millió m3-t kell kitennie. De D-i S.-ban már most is érezhetővé kezd lenni az erdőhiány. A vadászat régi, nagyobb jelentőségéből sokat veszített; fontosabb annál a halászat, amely különösen a Kattegat- és Skagerrak-mellék lakóinak fő jövedelmi forrása; a folyókból és tavakból is sok lazacot és pisztrángot fognak; mindazonáltal a halszükséglet egy részét Norvégia fedezi. A bányászat szintén igen fontos foglalkozás S.-ban. Legjelentékenyebb a vasércbányászat, különösen Kopparberg, Örebro, Wermland, Westmanland, Upsala lnekben; leghiresebb a dannemorai bányák és legnagyobb a vasérckivitel Gellivarából. Nemcsak a vasércbányászat, de nyers és öntött vas előállítása is folytonos haladást mutat. 1894-ben az egész királyság vasérctermelése 1.926,523 tonna volt, amiből 831,395 tonnát exportáltak. Az öntött vas termelése ugyanazon évben 456,272, aródvasé pedig 267,049 t.-ra rúgott. A vasérceken kívül bányásztak 1893-ban 14,825 tonna ezüst- és ólomércet, 25,710 tonna rézércet, 47,029 tonna cinkércet és 3359 tonna mangánércet. A tiszta aranytermelés 93,6, az ezüsté 2869, az ólomé 317,091 és a rézé 349,899 kg.-ra rúgott. D-i S.-ban nem jelentéktelen széntelepeket is találtak, amelyeknek terméke 1894-ben 213,634 t. szén volt. 1894. a bányászattal foglalkozó lakosság 25,452 főre rúgott.
Lakosok. S. lakosai kevés kivétellel a germán-skandináv néptörzshöz tartoznak, melyből idők folytán külön svéd nemzetiség képződött. (Egy svéd férfi és nő színes képét l. az Európai népviseletek mellékleten.) Az első népszámlálást már 1749. ejtették meg; jelenleg minden tizedik évben összeolvassák és minden évben felbecsülik a lakosok számát.
A legutolsó népszámlálás 1890-ben volt; e szerint a lakosok száma 4.784,981, az 1895-iki becslés szerint pedig 4.919,260; a lakosság az egyes kerületek (län) szerint a következőképek oszlott meg:
| A kerület neve | Területe km2-ben | 1890 dec.31. | 1895 dec. 31. |
| Stockholm város | 33 | | | 246,454 | | 271,638 |
| Stockholm vidéke | 7,611 | | | 152,715 | | 157,475 |
| Upsala | | | 5,314 | | | 121,091 | | 123,015 |
| Södermanland | | 6,841 | | | 154,991 | | 161,722 |
| Östergötland | | 10,977 | | | 266,619 | | 270,973 |
| Jönköping | | 11,575 | | | 193,704 | | 195,856 |
| Kronoberg | | 9,997 | | | 160,835 | | 158,838 |
| Kalmar | | | 11,493 | | | 232,847 | | 229,176 |
| Blekinge | | 3,011 | | | 142,602 | | 143,387 |
| Kristianstad | | 6,512 | | | 221,691 | | 219,858 |
| Malmöhus | | 4,795 | | | 368,817 | | 383,203 |
| Halland | | | 4,913 | | | 136,106 | | 139,356 |
| Göteborg és Bohus | 5,101 | | | 297,824 | | 313,340 |
| Elfsborg | | 12,825 | | | 275,780 | | 274,698 |
| Skaraborg | | 8,561 | | | 247,074 | | 244,514 |
| Wermland | | 19,314 | | | 253,326 | | 252,915 |
| Örebro | | | 9,118 | | | 182,557 | | 188,771 |
| Westmanland | | 6,815 | | | 137,453 | | 142,735 |
| Kopparberg | | 30,041 | | | 197,449 | | 206,774 |
| Gefleborg | | 19,816 | | | 206,924 | | 218,864 |
| Westernorrland | | 25,047 | | | 208,763 | | 217,220 |
| Jemtland | | 52,219 | | | 100,455 | | 104,259 |
| Westerbotten | | 59,098 | | | 122,784 | | 133,336 |
| Norrbotten | | 106,818 | | | 104,783 | | 115,500 |
1895-ben volt 2.389,260 férfi és 2.530,000 nő. A lakosság szaporodását a jelen században a következő tábla mutatja:
| Év | Lakosság | Évi szaporodás %-ban |
1890. a lakosok 19,505 finnt, 6846 lappot és néhány ezer idegent leszámítva, svédek voltak. Az idegen földön szülöttek száma volt 24,548, akik közül 4066 német-, 5401 dán-, 6287 norvég-, 4609 finn-, 1195 orosz-, 598 angolországi és 1482 az É.-amerikai Egyesült-Államokból.
A lakosság nagyobb része még most is vidéki lakó; azonban újabban a városi lakosság a vidéki rovására tetemesen növekszik. 1871. a városi lakosság száma kitett 551,106-ot, 1895-ben 979,436-ot; szaporodása tehát több mint ötszöröse az általános szaporodásnak. 1895. két városnak (Stockholm és Göteborg) volt több mint 100,000, és 17-nek több mint 10,000 lakosa. Vallásra nézve a lakosok túlnyomó része lutheránus; 1890. volt azon kívül 1390 róm. kat., 46 gör. kat., 313 irvingiánus, 3402 izraelita, 234 mormon és 21,071 prot. disszenter (baptista, metodista stb.).
Ipar és kereskedelem. Az ipar, bár némely ágában a szükségletet még most sem elégíti ki, 1830 óta jelentékenyen fejlődött. Első helyen áll a faipar. A számos fürészmalom főképen a folyók torkolata közelében van, ahonnan sok épületfa kerül a külföldre. A hivatalos iparstatisztika a fürésmalmokat nem számítva tulajdonképeni iparost 114,852-t mutat ki. Az egy évben előállított ipartermékek értéke 1870. még csak 92,1888-ban már több mint 209 és 1892-ben 331 millió svéd korona volt; ugyanakkor a gyárak száma 4471-re rúgott. Az 1885-iki kimutatás szerint a fürészmalmok 18,088, az építési ipar 17,027, a gépipar 16,998, az élelmezési ipar 15,151, a szövőipar 15,078, a kő-, és üvegipar 12,136, a kémiai ipar 8855, a papirosipar 5135 és a többi iparágak 14,281 munkást foglalkoztattak. Az összes munkások 72,8 %-a oly ipartelepeken volt elfoglalva, amelyeken legfölebb 10 munkás dolgozott, 18,5 %-a ott, ahol 10-49 emberrel dolgoztak, 6,9 %-a 50-199 és 1,8 %-a 200 vagy több társával működött együtt. A legfontosabb iparágak az 1892-iki statisztika szerint: 511 fémolvasztó és mekanikai műhely (47,7 millió korona termeléssel), 21 cukorfinomító (43,4 millió), 144 szövőműhely és gyár (34,9 millió), 139 fonógyár (17,6 millió), 212 kémiai gyár (10,8 millió), 218 sörgyár (15,6 millió). 89 dohánygyár (11,7 millió), 53 papirosgyár (11,1 millió korona), gyufagyártás (10,4 millió frank) stb. A legvirágzóbb a gyáripar Stockholmban (az összes gyártmányok 14 %-a), Göteborg és Bohus länben (14 %-a), Malmöhus länben (20 %-a) és Östergötlands länben (9 %-a). A házi ipar (Husslöjd) is nagyon kifejlett. Az ipar fejlődésével lépést tart a külkereskedelem is, amely főképen tengeri. A ki- és bevitel a következő volt svéd korona értékekben:
| Bevitel: | | 369.698,254 | 360.315,855 | 332.689,289 | 351,173,005 |
| Kivitel: | | 323.498,082 | 329.300,154 | 328.271,667 | 298.625,234 |
1894. a főbb ki- és beviteli cikkek értéke svéd koronákban a következő volt:
| Szövő-fonó iparcikkek | | | 41.028,154 | 5.834,906 |
| Gabona és liszt | | | | 39.652,740 | 13.450,043 |
| Gyarmatáruk | | | | 46.938,707 | 951,642 |
| Nyers termékek a szövőiparhoz | | 33.624,099 | 1.173,396 |
| Ásványok, leginkább szén | | 44.535,770 | 10.170,559 |
| Fémáruk, gépek stb. | | | 34.403,860 | 11.857,150 |
| Élő állatok és takarmány | | 16.232,618 | 60.726,319 |
| Bőrök és egyéb állati termékek | | 15.965,351 | 2.787,699 |
| Fémek nyers állapotban v. félig feldolgozva | 11.679,155 | 26.662,227 |
| Fa és faáruk | | | | 4.889,564 | 138.432,938 |
| Papiros és papirosáruk | | | 3.598,517 | 7.656,636 |
| Egyéb cikkek | | | | 58.579,470 | 18.921,719 |
| Összesen | | | | 351.173,005 | 298.625,234 |
Az országok szerint, amelyekkel S. legélénkebb összeköttetésben áll, a ki- és bevitel ugyancsak koronaértékekben kifejezve, a következő volt:
| Nagy-Britannia | | | | 97.782,146 | 124.070,283 |
| Németország | | | | 119.759,507 | 39.152,778 |
| Dánia | | | | | 39.891,273 | 38.345,601 |
| Norvégia | | | | 26.949,511 | 15.268,716 |
| Oroszország és Finnország | | 19.953,463 | 10.724,691 |
| Franciaország | | | | 8.514,803 | 32.240,870 |
| Spanyolország | | | | 578,471 | | 3.465,887 |
| Hollandia | | | | 8.665,544 | 17.765,324 |
| Belgium | | | | 9.781,691 | 9.540,940 |
| É.-Amerikai Egyesült-Államok | | 11.508,537 | 8,360 |
| Egyéb országok | | | | 7.788,059 | 8.041,784 |
| Összesen | | | | 351.173,005 | 298.625,237 |
Az osztrák-magyar vámterületről a kivitel S.-ba 1,4 millió forint értékü volt. A belső forgalomra nézve nagy fontosságuak a Göta, a Dalsland, a Strömsholms, a Södertelje, a Kinde és egyéb csatornák. A tengeri flotta 1894 végén 4162 hajóból állott 550,350 t. tartalommal, amelyekből 2914 (371,097 t.) vitorlás és 1248 (179,253 t.) gőzös. A hajóforgalom a legnagyobb Göteborgban és ezután Stockholmban. Az összes svéd kikötőkbe 1894. megérkezett 12,014 hajó 2.889,817 t. és eltávozott 19,943 hajó 4,853,831 t. tartalommal. 1895 végén a svéd vasutak hossza kitett 6058 anfol mérföldet, a telegráfvonalaké 8058 és a telegráfdrótoké 24,982 mérföldet. A postahivatalok száma 2491.
Alkotmány és kormány. S. alkotmánya az 1809 jun. 6-iki alaptörvényen (Regerings-formen) alapszik, amelyet az 1866 jun. 22-iki törvény módosított. E szerint a királyság örökös; a királynak lutheránusnak kell lennie; felelősségre nem vonható; ő üzen háborut és köthet békét, törvényhozói hatalmát pedig megosztja az országgyüléssel (Riksdag). A végrehajtó hatalmat az államtanács (Statsrad) által gyakorolja, amely a miniszterek testülete és tagjainak száma 10. A Riksdag két hából áll; a felsőház tagjainak száma 150, akiket a községi hatóságok választanak 9 évre, a elgalább 35 éves legtöbb adót fizetők (legalább 5600 frank évi jövedelem után) közül. Az alsóház tagjainak száma 230, akiket 3-3 évre részint direkt, részint indirekt úton választanak, közülök 80-at a városok és 150-et a vidéki kerületek. A Riksdag minden évben tart üléseket, de a király feloszlathatja. A helyi adminisztráció céljából S. 25 länre (l. föntebb) van felosztva. Stockholm város élén egy főkormányzó, a többi 24 län élén pedig egy prefektus áll, akiket a király nevez ki. A prefektusok hatalmukat a kronofogdarok (117) és länsmänek (520) által gyakorolják. Göteborg, Malmö, Noorköping és Gefle ki vannak véve a kerületi kormányok alól. Minden län vagyis kerületben és a városokban van egy-egy választott testület a közigazgatás elenőrzésére. Az igazságot elmozdíthatatlan birák szolgáltatják. A legmagasabb igazságszolgáltató biróságok a stockholmi, jönköpingi és kristianstadi udvari törvényszékek. Első folyamodásu biróságok a városokban a városházi, vidéken pedig a härad-biróság. Ez utóbbiaknál minden járás (domsaga) számára van egy biró (häradshöfding), aki bizonyos időben az egyes helységekben (tingställen) törvényt (ting) ül; mellette a helységbeliek 12 választott tagja (nämndemän) van; ha ezek a biró itéletét egyhangulag elvetik, az ő határozatuk jut érvényre. Az ország pénzügyei kedvező helyzetben vannak. Az 1897-iki budget 111.731,000 korona kiadást és bevételt tüntet fel. A bevétel fő tételei: földadó, állami birtokok, vasutak stb. 20.655,000, vámok 37.000,000, posta 8.580,000, bélyegadó 5.000,000, szesz- és egyéb monopoliumok 23.500,000, jövedelmi adó 6.000,000 stb. A kiadások főbb tételei. vivillista 1.320,000, igazságügy 3.815,250, külügy 606,750, hadsereg 25.987,920, hadi tengerészet 7.046,300, belügy 5.700,560, vallás- és közoktatásügy 13.500,440, pénzügy 17.951,400, nyugdíjak 3.286,090, rendkivüli kiadások 18.871,190, munkás-nyugdíjalap részére 1.400,000. Az összes államadósság 1896 jan. 1-én 287.505,967 koronát tett ki, amiért az ország nagyobbára csak 3-36/10 %-ot fizet. A népnevelés igen magas fokon áll. 1893. az újoncoknak csak 0,11 %-a volt analfabéta; pedig a lakóházak elszórtásga miatt sok helyen csak vándortanítók vannak. 1894-ben volt 11,031 népiskola 14,547 tanítóval és 717,779 tanítványnyal. A népnevelésre ugyanezen évben 14.831,543 koronát fordítottak, amely költségnek több mint 1/4-e alakpítványokból került ki. A középiskolák vagy 9, vagy 3-5 osztályuak; amazok száma 75, 15, 150 tanítványnyal, emezeké 25, 1126 tanítványnyal. Egyéb középiskolai jellegü intézetek: 12 tanítóképző 1187 tanulóval, 8 ipariskola, 10 hajósiskola 379 tanítványnyal, 19 sikertnémák és vakok intézete. Egyetem van Upsalában és Lundban, az előbbi 1411, az utóbbi 613 hallgatóval. Egyéb szakiskolák: a Károly-intézet orvosnövendékek számára, a technikai főiskola, az erdészakadémia Stockholmban, a bányásziskola Filipstadban, a művész- és zeneakadémia Stockholmban stb. 1895. S.-ban összesen 350 újság és folyóirat jelent meg. L. még Svéd hadsereg. - S. címerét l. Címerek.
Története. Őskor. S. történetének kezdetét sűrü homály borítja. A régi irók (Plinius, Ptolemaios) használják ugyan a Scatinavia (Scandinavia, Scandia) neveket, de ezek alatt csakis a keleti-tengerből emelkedő szigetek és elgfölebb S. déli partvidéke (Schonen) értendők. A történelem előtti korszakból mind a három skandináv országban prendkivül sok és becses kő- és bronzlelet maradt reánk, ugy hogy e tekintetben a stockholmi és kopenhágai muzeumok a legfontosabbak közé tartoznak. A történeti időben kétféle őslakó nép lakta S.-ot: északon a svédek (Svear, Tacitusnál: Suenones), akik Oroszországból, a finn tengeröblön keresztül költözködtek be új hazájukba, míg a gótok dél felől és a dán szigeteken át telepedtek be déli S.-ba és Gottland szigetére. Idővel a svédek lassacskán háttébe szorították a gótokat, ami ez utóbbiakat újabb vándolásokra késztette.
A svéd hősmondák szerint az Upsalában székelő főnökök győzték le a többi törzs főnökeit és ragadták magukhoz a fő hatalmat. Az első királyi és egyúttal főpapi dinasztia az Ynglingek voltak, mely család Ildrade Ingjaldban kihalt (Ildrade megöletett). Erre a Sköldiungok családja vette át a hatalmat, mely szintén Odin istentől, illetőleg annak fiától származtatta magát. Közülük kitüntek Ring Sigurd(740 körül), aki a hires Bravälla-csatában versenytársát legyőzte; továbbá a hős Loodbrok Ragnar (800 körül) és Björn Jernsida (Vasdereku), egytől egyik hirhedt wiking-vezér. A X. század végén Győzedelmes Erik (935-1000) az egész országot és még Dániát is jogara alatt egyesítette; a keresztény vallásról azonban még hallani sem akart. Csak szt. Ansgar vállalkozott S.-ban az evangelium terjesztésére (829), akinek fáradozását siker koronázta, ámbár még évszázadokig tartott, míg az új hit megszilárdult. A pogányság még akkor is dacolt, midőn Olaf, Erik fia, megkeresztelkedett. Midőn azután az id. Inge (a Stinkil-családból) az upsalai pogány szentélyt felégette, a keresztény hit diadalra jutott. Ezen időtől fogva a kat. hierarkia, különösen IX. v. szt. Erik oltalma alatt egyre terjedt. Az 1152-iki zsinat elrendelte a cölibátust és S. ezóta évi adót fizetett a pápáknak. Szent (IX.) Erik (1155-60) nemcsak a papságot dédelgette, hanem mind hódító is szerepelt és Finnországot saját fenhatósága alá hajtotta, de utóbb győztes versenytársának parancsára lefejeztetett. Utóda Sverker fia VII. Károly (1160-68) az upsalai érsekséget alapította (1163); Knut, Erik fia (1168-95) előde holttetemén át lépett a trónra; II. Sverker (Kkároly fia, 1195-1210) szintén csalában vesztette életét, mire X. Erik (Knut fia, 1208-16) következett, ki alatt a papság és a pápa hatalma nagy fokra emelkedett S.-ban. Követte őt I. János (1216-22), akiben a szt. Erik által alapított család kihalt. Erik királyban pedig kihalt a Sverker-család. A hatalom most a hatalmas kormányzóra Birgerre szállott, a Folkungok családjának megalapítójára (1250), aki már az előbbi királyok alatt is nagy szerepet vitt (Jarl) és Erik halála óta S. sorsát mint dux Sueciae intézte. Alatta a svéd és gót törzs egybeolvadása befejeződött. Briger Stockholmnak is megvetette alapját (1255) és a Hanzával kötött szerződések útján S. iparát felvirágoztatta. A háladatos rendek mgé az ő életében választották meg kiskoru fiát Valdemárt királynak, ki azonban 1260-ig atyja gyámsága alatt állott. Valdemár, az első Folkung, aki a királyi címet is viselte, szerencsétlenül uralkodott és 1275. irigy testvérei által legyőzetett, kik közül a pompakedvelő I. Magnus ragadta magához a hatalmat. Magnus az ősi dacos nemességet, első sorban elbizakodott rokonait, a Folkungokat, kiirtotta s új, lojális nemességet hivott életbe. Utána következett kiskoru fia II. Birger, akinek ügyes gyámja, Knutson Torkel, Svalaxot és Kareliát (Finnországban) elfoglalta. Midőn azonban Birger nagykoru lett, fellázadt testvérei arra kényszerítették, hogy derék tanácsosát lefejeztesse (1306). utóbb tettét megbánván, testvéreit elfogatta és éhhalálra itélte. Erre azonban Matts vezetése alatt polgárháboru támadt s Birgernek futnia kellett (megh. Dániában); fiát Magnust lefejezték, és végre Erik fia II. Magnus nyerte el a trónt (1319), ki helyett (1333-ig) Kettismund komrányzott. II. Magnus felhasználván Dániának akkori tehetetlen állapotát, Schonent, Hallandot és Blekinget foglalta el; Hakon királytól pedig (ki anyai ágon öregatyja volt); Norvégiát örökölte (1350). De mert a nagyok erőszakát nem büntette, a nép fiát XII. Eriket ültette helyébe, kinek korai halála után Magnus visszanyerte trónját és ekkor az említett hódításokat fegyveres egélyigéret mellett Dániának viszszaadta (1360). Ezzel azonban újra felkölté a svédek haragját, akik őt két fiával együtt letették és nővérének fiát, Mecklenburgi Albrechtet (1363) hivták meg a trónra, aki két évvel későbben, Magnus elgyőzetése és elfogatása után zavartalanul kezdte uralkodását. (Magnus utóbb, 1374. Bergen közelbéen egy folyóba fult. Benne kihalt a Folkungok családja.) Mecklenburgi Albrecht (1363-97) a nemesség bábja volt, midőn pedig szabadulni iparkodott láncaitól, az urak Margit norvég és dán királynőnek ajánlották fel a trónt. Albrecht 1389. csatát veszített és utóbb lemondani kényszerült. Erre a svéd trón Margitra szállott, kinek unokáját XIII. Eriket (a pomerániai) 1397 jul. 20. Kalmarban svéd trónörökössé koronázták. Ezzel kapcsolatban a három északi ország a kalmari unióban egyesíttetett; ezt az uniót azonban a svéd nemzet sehogy sem tudta megkedvelni, mivel az a svéd önállóság elnyomásán alapult. Súlyos adók, kegyetlenségek s a nép lefegyverzése jellmezték Margit (1397-1412) és XIII. Erik uralmát (1412-39). Végre a dalekarli pórok 1434. Engelbrecht nemes vezérlete alatt fölkeltek és S. nagyobb felét az idegen iga alól felszabadították. Ámbár e derék hazafi már 1436. orgyilkosság áldozata lett, Erik királyt mégis letették a trónról és 1436. Knut fiát (Bonda) Károlyt választották királylyá, aki azonban idegen létére nem tudta emgnyerni a nép szeretetét. Uralma alatt (1442) Smek Magnus jogtudós irásba foglalta a svéd közjogot, melyet a rendek elfogadtak és mely azután Kristóf király törvénye elnvezés alatt 1734-ig jogérvényes maradt. Kristóf halála után (1448) az ország az unióból kilépett és újra Károlyt emelte a trónra, aki magát VIII. Károlynak nevezte. Egy ideig Norvégiában is elismerték királynak, nemsokára azonban mind a világi, mind az egyházi nagyok tőle elpártoltak (első sorban Oxenstjerna Jöns érsek) és az új dán királyt, I. Keresztélyt hivták meg a trónra, ki a főpapság és nemességtől támogatva, Károlyt országából elűzte és a kalmari uniót 1457. megújította. Kapzsisága miatt (a svédek «telhetetlen zsák»-nak nevezték) nem emelkedett valami nagy népszerüségre és 1464. felkelés következtében az országból távozni kényszerült. Erre két jelölt körül csoportosult a nemesség. Az egyik párt Wasa Kettil püspököt választá meg birodalmi helytartóvá, nagybátyját pedig Bengtsson Jönst birodalmi kormányzóvá; ellenben a másik párt (a Sture és Tott nemzetség) VIII. Károly visszahivását sürgette és ez a párt győzött. Ily módon VIII. Károly (1467) harmadízben foglalta el a trónt, melyet aztán haláláig (1470) meg is tartott. Elhalálozása esetére unokáját Sture Sten-t (l. o.) nevezte ki kormányzóvá, aki Keresztély királyt 1470. végképen elűzte. Miután Keresztélynek János nevű fia is kudarcot vallott, Sten barátja Sture Svante nyerte el a kormányzói hatalmat (1504-12), ki a polgárságnak és a póroknak pártját fogta. Svante halála után a háladatos nép ifjabb fiát Sture Sten-t választotta kormányzóvá (1512-20). A Sture-család esküdt ellensége azonban, Trolle Gusztáv érsekprimás nem nyugodott, mignem II. Keresztély dán király a Sturek ellen hadat indított. Keresztély győzött és nyomban trónra lépése után (1520) a dánok elleneit, más szóval a legderekabb svéd nemeseket és polgárokat (összesen 600-at) az ugynevezett stockholmi vérfürdő (l. o.) alkalmával kivégeztette, hogy ilyformán korlátlan uralmat alapíthasson. Ezen tömeges gyilkosság megtorlása végett a svédek II. Keresztély ellen Wasa Gusztáv vezérlete alatt megkezdték a szabadságharcot. 1521. birodalmi kormányzóvá, 1523-ban pedig királylyá választották Gusztávot, ki azután 1524. népével együtt a kalmari unióból kilépett.
XIV. Károly János, ki XIII. Károly halála után a trónra lépett (1818-44), legfőbb teendőjének tartotta, hogy az ország pénzügyi helyzetét rendezze, ami sikerült is. Otthonosnak azonban nem érezte magát S.-ban és az 1838. év nyarán sajtóperek által felidézett felkelés a reakcióra hajló udvari pártnak, mely mögött a király állott, új okot szolgáltatott arra, hogy a király bizalmát a nép iránt még jobban megingassa. 1844 márc. 8-án meghalt Károly János s fia Oszkár követte őt a trónon (1844-59), akitől az alkotmányreform megvalósítását és a négy kuriában tanácskozó rendek egyesítését várták. Az 1848-iki mozgalom S.-ban is visszhangot keltett. A mozgalom első eredményének tekintendő egy liberális minisztérium kormányra jutása (1848 ápr.) és az alkotmányos reformok gyors megvalósulsáa. Az e közben Dánia és Németország között Schleswig-Holstein miatt kitört viszályba S. is beavatkozott. Szoros szövetség létesült S. és Dánia között, melynek folytán svéd csapatok Fünenbe vonultak s a svéd kormány Németország ellen háborura készült. 1848 aug. 26. a svédek közbenjárása melett Wrangel porosz tábornok és a dánok Malmöben fegyverszünetet kötöttek egymással. Nemsokára azonban S.-ban lecsöndesedtek a kedélyek és a dánok iránti rokonszenv csökkent. 1849. Dánia már hiába iparkodott S.-ot ügyének megnyerni. S. semleges maradt és neutrális magatartása birta arra a angyhatalmakat, hogy a fegyverszünet alkalmával (1849 jul. 10.) Észak-Schleswig megszállását svéd csapatokra bizták. A krimi háboru kitörésekor a kormány a Dániával kötött semlegességi szerződés értelmében nem avatkozott be a konflagrációba. 1855 nov. 21. S. és a nyugati hatalmak (Anglia és Franciaország között) védszövetség létesült az oroszok túlkapásai ellen; orosz halászok s vadászok ugyanis az északi tengereken és a Keleti-tengeren a svéd halászokat és kereskedőket folyton zaklatták. S. most arra kötelezte magát, hogy Oroszországnak nem fog területi engedményt tenni; ha pedig Oroszország a szerződés miatt S.-ot megtámadná, a két szövetséges majd fegyveresen fogja támogatni. Az 1856-iki párisi békében Oroszország is beleegyezett a megszabott föltételekbe, sőt arra is kötelezte magát, hogy az alandi szigeteket nem fogja többé megerősíteni.
Az 1856-58-iki országgyülés a szabad kereskedelem elvét hangoztatta és a vasútépítésre szavazott meg jelentékeny összegeket. Midőn Oszkár király 1857. súlyosan megbetegedett, a trónörököst bizták meg szept. 28. a régensséggel. A királynak 1859 jul. 8-án bekövetkezett halála után XV. Károly lépett a trónra (1859-72), aki népszerü politikát követett, olyannyira hogy az ellenzék jóformán elenyészett. Szabályozták a közigazgatást, a szabad vallásgyakorlatot bővítették, a zsidóknak megengedték, hogy fekvő birtokot szerezhessenek, jelzálogbankot alapítottak, a szeszes italokra (az iszákosság korlátozása végett) nagy adót szabtak stb. Az 1863-iki német-dán viszály kitörésekor mind a kormány, mind a közvélemény a dánok pártján volt. Midőn azonban VII. Frigyes dán király halála után (1863 nov. 15.) Dánia és Németország, illetőleg Poroszország és Ausztria között a háboru kikerülhetetlennek látszott, a svéd kormány a Dániával való egyességtől elállt, noha a rendek sürgős hadi készületekre 3 milliót szavaztak meg. 1866. rendezték Stockholmban az első skandináv ipar- és műkiállítást, melyhez Finnország is hozzájárult. A király egyedüli leányának Lujzának (szül. 1851 okt. 31.) a dán trónörökössel Károly Vilmos Keresztély Frigyessel Stockholmban 1869 jul. 28. történt eljegyzése, melyen a dán királyi család is részt vett, mint a svédeknek, ugy a dánoknak is nagy örömére szolgált. 1872 szept. 18. meghalt XV. Károly Malmöben. Fiörökös hiányában a trónt legidősebb öcscse, Oszkár Frigyes (szül. 1829 jan. 21.) mint II. Oszkár (l. o.) foglalta el. Ezen trónváltozással a külügyi politikában is állott be fordulat. II. Oszkár ugyanis nem volt franciabarát, mint elhalt bátyja, hanem Németország iránt viseltetett előszeretettel. Az 1872-83. évek állandó, de sikertelen hadügyi reformkisérletek körül teltek el. A második kamarában többségbne levő földbirtokosok vonakodtak a hadsereg újjászervezéséhez szükséges költségeket mindaddig elvállalni, míg a súlyos földadó egy része alól föl nem szabadulnak. 1885. sikerült végre mindkét kérdés legalább részben megoldani, amidőn a földadót 30 %-kal leszállították, a hadsereg létszámát pedig valamivel felemelték. 1872 dec. 19. S., Norvégia és Dánia közös pénzrendszert fogadtak el, mely az aranyérték behozatalát vonta maga után. Egy 1877 aug. 10. kötött szerződés értelmében S. 80,000 frank kárpótlás fejében egyetlen nyugatindiai szigetét, St.-Barthélemyt Franciaországnak engedte át. 1881 szept. 20. jegyezte el Karlsruhéban Gusztáv wermlandi herceg s trónörökös (szül. 1858 jun. 16.) a badeni nagyherceg leányát, Viktoria hercegnőt (szül. 1862 aug. 7-én), aki azonban a zord svéd égalj hatása alatt makacs betegségbe esett. Az Oszkár király és a norvég storthing között támadt alkotmányos viszályban a svéd minisztérium Oszkár király pártjára állott s 1884 márc. 4. kijelentette, hogy a király beleegyezése nélkül sem a norvég, sem a svéd alaptörvényeken változtatni nem szabad. Az 1886 jan. 16. megnyitott új országgyülés a jog- és a bankviszonyok megváltoztatásával foglalkozott és az északi vasút fővonalának folytatólagos kiépítésére szükséges összegeket szavazta meg. A kromány által szóba hozott gabonabeviteli vámról szóló javaslatot az első kamara márc. 4. elvetette, a második kamara ellenben márc. 6. elfogadta; míg a trónörökös számára kért 26,000 korona évi apanázst ez utóbbi vetette el. 1887. az országgyülés a svéd-norvég vámszövetség módosítását határozta el (a norvégek annak felmondását sürgették). Ez évben rendezték S.-ban a szociáldemokraták első nagyobb gyüléseiket. 1888 febr. a Themptander-minisztérium visszalépett és Bildt báró alakított új kabinetet. Ugyanez évben védvámtarifát léptettek életbe, melynek azonban nem volt hatálya, mert Norvégia, élvén jogával, a szabad kereskedelem zászlajához hű maradt. A svéd kormány most alkudozásokat kezdett Norvégiával, melyek az 1890. létrejött új kereskedelmi szerződésre vezettek. Ezt a szerződést az 1889. kinevezett Akerhjelm-minisztérium kötötte. Az 1890-iki országgyülés megváltoztatta a büntető törvnyt s gondoskodott a balesetek folytán nyomorékká lett munkásokról; a hadsereg létszámának szaporítását azonban ez évben is elvetette. 1891. a képviselőház valamivel engedékenyebbnek mutatkozott és 2.343,000 koronát szavazott meg a várak erősbítésére, de a katonaság szaporításáról msot sem akart hallani. Jul. 10. Böström váltotta fel Akerhjelmet a miniszterelnöki széken. 1892. a kormány újra sürgette a honvédelem erősbítését és azt követelte, hogy minden polgár 21 éves korától 40. évéig katonaköteles legyen. A többség mindezeket elvetette, mi a hadügyminiszter lemondását vonta maga után. A szociáldemokraták az általános választási jog behozatalát sürgették és egy külön, az alsó nép zöme által megválasztott nép-országgyülést rendeztek (szept.). A király okt. 18-án rendkivüli ülésszakra hivta össze a kamarákat, melyek az újból napirendre kitűzött hadügyi reformokat végre elfogadták. Ezek értelmbéen S. hat hadkiegészítő kerületre oszlik, melyek mindegyike egyenlő számu katonát állít. A katonai kötelezettség időtartamát összesen 20 esztendőben állapították meg. Az 1893 jan. 18. emgnyitott országgyülés másodízben vetette le a norvégek azon kvöetelését, hogy S. és Norvégia külön követeket és külön konzulokat tartson a külföldi országokban. Az okt. megejtett új választásokban az első kamarában a védvámosok, a második kamarában a szabad kereskedelem hivei győztek. Szept. 5. megülték a svéd hitujítás 300. évfordulóját. Ez évben (jun.) Stefánia özvegy trónörökösnénk látogatta meg az udvart és az ország vadregényes vidékeit. 1894. a kormány a hajóhad szaporítására tetemes többletet kért, de a kamarák csak másfél millió koronát szavaztak meg e célra. Az első kamara tagjainak létszámát 150-ben, a másikét 230-ban állapították meg. Az agráriusok heves támadásokat intztek ez ülésszak alatt a kormány ellen. Dec. 9. Gusztáv Adolf születésének 300. véfordulóját ülték meg országszerte. Az 1895-iki ülésszak folyamában a svéd-norvég unió foglalkoztatta a kedélyeket; heves viták után mindkét kamara azt határozta, hogy a svéd-norvég kereskedelmi szerződés a norvégek kivánsága szerint aug. 1. felmondandó, ugy hogy 1897 aug. 1. annak hatálya megszünjön. A hangulat a norvégek ellen mind jobban elmérgesedett, a Kristianiából eredmény nélkül visszatért királyt Stockholmban nagyszerüen ünnepelték. A svéd kormány egyébiránt Norvégiával szemben minden eshetőséget vett fontolóra, amint ezt az 1896. évi költségvetés is mutatja, melyben a hadsereg és a hajóhad számára tetemes többletet követelt. Jellemzi a közhangulatot, hogy a kamarák ezt a kiadást megszavazták. A második kamara számára megejtett képviselőválasztásokban a szabad kereskedelem hivei győztek. Máj. 12. megülték Wasa Gusztáv születésének 400. évfordulóját. A norvég-svéd unió módosításával megbizott bizottság semmire sem tudott menni. A norvég storthing most a tiszta zászló behozatalát, azaz a norvég nemzeti trikolor-zászló követelte (a svéd unió szineinek mellőztével) és a maga részéről is megszavazott rendkivüli költséget a norvég honvédelem erősbítésére. Nansen sarkutazó szerencsés visszatérését (szept.) pedig a norvég radikálisok nagyszabásu S. elleni tüntetések rendezésére használták fel, miknek Oszkár király és a trónörökös szemtanui valának. A kedélyek izgatottsága mindkét országban jelenleg oly magas fokra hágott, hogy a svéd-norvég unió békés úton való módosítása ugyszólván a lehetetlenségek közé tartozik.
1897 jan. 19. mondott beszédében Oszkár király megelégedéssel tekintett vissza a hadsereg reformjára, és az egyik hadtest próbamozgósítását helyezte kilátásba. A norvég irók által S. önző és erőszakos magatartásáról külföldi lapokban terjesztett tendenciózus hireket pedig hazugságnak bélyegezte. A választási törvény újabb reformja az első kamarában (máj. 26.) megbukott. A jelen év nyarán országos iparkiállítást rendeznek Stockholmban.
){kind=small}
