Sertésveszteglők.
Sertésveszteglők. A vasúti hálózatnak a legutóbbi időben történt kiépítése folytán a sertésforgalom a hálózat középpontjában kezdett összpontosulni és ez úton a kőbányai sertéspiac (l. Budapest, Állattenyésztés) rohamosan fejlődött. Hasonlóképen Szerbia és Románia felől is a sertésforgalom túlnyomó részében Budapesten, az előbbi országból tovább, részben még Sopronon keresztül is vette útját. Ezzel azonban a két ország felől nagyon növekedett a járványok behurcoltatásának veszélye s azonfelül a borsókabetegség (l. o.) gyakorisága az onnan származó állatokban közegészségügyi szempontból aggodalmas volt s bizonyos tekintetben a külföldön a magyar sertések hirének ártott. Ennek folytán a kormány az 1880. év elején Kőbányán és Sopronban veszteglőintézeteket létesített az említett származásu sertések számára. Ezek megérkezésük után hat napon keresztül a veszteglőben maradnak, ahol azokat a borsókabetegség netláni fenforgására nézve és egyébként is egészségügyi szempontból megvizsgálják, ennek megtörténte után pedig az egészségesnek talált állatok a belföldön és Ausztriában szabad forgalomba kerülhetnek. A soproni piacot a kevéssel később Bécsújhelyben létesített sertéspiac anynyira elnyomta, hogy a nagyon csekély forgalom miatt a veszteglőt beszüntették; a kőbányai veszteglő forgalma ellenben folyton igen élénk és pedig már azért is, mert a Szerbiával kötött állategészségügyi egyezmény (l. o.) értelmében az összes szerb sertések csak e veszteglőn keresztül kerülhetnek Ausztria-Magyarországon forgalomba. A piacról sertéseket csak előzetes szemle után lehet elszállítani; a szemle eredményéről a veszteglőintézet, 1893 óta pedig az állategészségügyi hivatal bizonyítványokat állít ki és ezzel biztosítékot nyujt abban az irányban, hogy a piacról csak egészséges állatok kerülhetnek a forgalomba.
