Saját váltó,
Saját váltó, a kibocsátó részéről váltóalakban tett fizetési igéret. Mig az idegen váltó a kibocsátótól az intézvényezetthez intézett fizetési meghagyást tartalmaz ("fizessen ön"), addig a S.-nál a kibocsátó maga igéri a fizetést ("fizetek én"). S. tehát nem más, mint váltóalakban kiállított s váltójogi kötelmet szülő kötelezvény. S.-nál csak két személy fordul elő: a kibocsátó, aki a fizetést igéri és az intézvényes v. rendelvényes, vagyis az a személy, akinek részére a fizetés teljesítendő. Ha a fizetés a kiállítási helytől különböző helyen teljesítendő, a S. idegen váltó alakjában bocsátható ki, ugy t. i., hogy a kibocsátó önmagát jelöli ki az intézvényezettnek. Ez az u. n. intézvényezett S., mely hazai váltójogunk szerint minden tekintetben az idegen váltó foganatjával bir, holott a S.-re egyébként részben eltérő intézkedések érvényesek. A S. lényeges kellékei: a) a váltó elnevezés magában a váltó szövegében, s ha az nem magyar nyelven állíttatott ki, annak a nem magyar nyelven megfelelő kifejezés; b) a fizetendő pénzösszeg kitétele; c) a rendelvényes megjelölése; e) a kibocsátó cég vagy név aláirása; f) a kelet, vagyis a kiállítás helye, éve, hónapja és napja. A kibocsátó ellen a váltójogi igények a váltó lejártától számított három év alatt évülnek el. L. Váltójog.
