Rajnis
Rajnis József, iró, szül. Kőszegen 1741 jun. 4.-én, hol német nyelvü atyja városi tanácsos volt, megh. Keszthelyen 1812 szept. 23-án. Alsó iskolási bevégzése után 1757. a jezsuitarendbe lépett és Bécsben töltött két próbaév után Leobenbe küldetett, hol az ó-görög nyelvet szorgalmasan tanulta s az ó-klasszikusok szótagmértékén kezdett magyarul irni. Hazájába visszatérve, 1761. Esztergomban tanított az elemi iskolában, 1763-ig Kassán hallgatott bölcsészeti előadásokat, azután 1867-ig Pozsonyban és Győrben volt középiskolai tanár, majd Nagyszombatba ment teologiát hallgatni, ennek doktorává lett s pappá szenteltetett. Ezentúl 1784-ig Győrben adta elő a matézist s az akadémiai templom felügyelője volt s maradt 1806-ig. Barátai buzdítására tovább haladva a megkezdett költői pályán, már 1773. magyar poétikát irt, melyet 1781. Magyar Helikonra vezérlő kalauz címen Győrben adott ki s melyben a magyar versmérték elveit állította fel s verseivel mint példákkal világosította. Rát által több pontjára nézve megtámadtatván, a Kalauzhoz egy harcias pótlékot irt, melyben igen bárdolatlan modort használt s oly elbizakodás jeleit tüntette fel, mely neki sok ellenséget szerzett. Most elhatározta magát kedves Virgiliusa metrikus magyar fordítására s ennek első kötetéül kiadta az Eklogákat 1789., számos magyarázattal kisérve (Magyar Virgilius, első darab, Pozsony). Ehhez csatolta polémikus művét: A kőszegi poétának mentő irása, melyben Baróti támadásaira felelt s egy értekezést a forditás művészetéről. Ez keserü támadást idézett elő Bacsányi részéről, mert ennek elveit helytelenítette. Erre irta nyelvészeti tudománynyal tömött Apulejus tükörét, de megtudván ennek szerencsétlen sorsát, a versengést abba hagyta s átment Virgilius Georgikonjának fordítására, melyet azonban akkori csekély fizetése és nyomasztó szükségei s elkedvetlenedése miatt csak későbben fejezhetett be, midőn 1807. a nagy mecenás, Festetich György gróf által a keszthelyi Georgikonhoz neveztetett ki igazgatónak. Itt végezte be Virgilius Georgikonjának becses fordítását s megkezdte az Aeneis fordítását is, mit azonban közbejött halála miatt be nem fejezhetett. Az utóbbi bevégzett fordítást R. halála után Kondé adta ki, R. életirásával (Magyar Virgilius, második darab, Pest 1814). Kéziratban több latin költemény, német s latin nyelven irt matematikai munkák, Kalauzának új átdolgozása Magyar Parnasus cím alatt, Plautus Ikrek c. vígjátékának szabad fordítása stb. maradtak fenn utána Fejér György birtokában s hagyatékában. V. ö. Toldy Handbuch der ung. Poesie (I. köt.): Hazai s Külf. Tud. (1812, II. 29. old.); M. Kurir (1812, II. 25. old.).
