Rácsos tartó,
Rácsos tartó, oly egyenes rudakból összetett híd- vagy egyéb tartószerkezet (l. Tartó), amely bizonyos föltételek mellett akként képes a külső erőknek ellentállni, hogy az egyes rudakban csak húzó vagy nyomó feszültség keletkezik; hajlító feszültség ellenben sohasem. (L. Szilárdság.)
A R.-t általában két öv keríti körül (l. az 1. ábrán), és pedig fekvéséhez képest alsó öv (az ábrán 0, 2, 4, 6, 8) és felső öv (az ábrán 0, 1, 3, 5, 7, 8), amelyek egymással a tartó alátámasztási pontjain egyesülnek; az öveket ezenkivül egymást közt folytonos tört vonal alakjában u. n. rácsrudak (az ábrán 1-2, 2-3, 3-4, 4-5, 5-6, 6-7) kötik össze. Azokat a pontokat, ahol az övek és a rácsrúdak találkoznak, csomópontnak nevezik (1, 2, 3, 4 stb.); s a R. egyik csomóponttól a másik, ugyanazon az övön fekvő csomópontig terjedő szakaszát keretnek (0-2, 2-4, 4-6, 6-8).
Annak, hogy a R. egyes rúdjaiban csak húzó vagy nyomó feszültség léphessen fel, hajlító feszültség ellenben ne keletkezzék, fő feltétele, hogy a R. csupán a csomópontokon legyen megterhelve. Olyan rudakban, amelyekre a teher csomóponton kivül van közvetlenül átadva, hajlítási feszültség is fölléphet. A R.-t a szerint, amint öveik egymással egészben, illetve nagyobb részben párhuzamosak vagy nem, párhuzamos övü vagy nem párhuzamos övü R.-knak nevezik. (Példa az előbbire az 1., 2., 7. és 8. ábra, az utóbbira a 3., 4., 5. és 6. ábra.) Az előbbiek közül említésre méltó az övek által körülzárt idom után elnevezett trapéztartó (1. és 2. ábra), az utóbbiak közül a parabola-tartó (3. ábra), a hazánkban hídszerkezeteknél igen szokásos u. n. félparabola-tartó (4. ábra),
valamint a szerkesztőik nevéről elnevezett Paoli-tartó (5. ábra) és Schwedler-tartó (6. ábra).
1. ábra.
2. ábra.
3. ábra.
4. ábra.
5. ábra
6. ábra
7. ábra
8. ábra
A R.-k egy más osztályozása a szerint történik, amint az övek közt végigmenő rácsozás csupa ferde, és pedig többnyire egymással szimmetrikusan, felváltva emelkedő és alászálló rudakból áll: ez a szimmetrikus vagy ferde rácsozásu R. (1. ábra), v. pedig fölváltva függélyes és ferde rudak következnek egymásra: ez az oszlopos R. (2. ábra). Lehet még a R. egyszeresen v. többszörösen rácsozott a szerint, amint az övek közt a rácsrudaknak egy vagy több rendszere vezet végig. Hogy hányszoros a rácsozás, azt legkönnyebben arról ismerhetni fel, hogy valamely a R.-n fölvéve képzelt átmetszés az öveken kivül hány rácsrudat metsz át (l. a 7. ábrán, egy kétszeres rácsozásu szimmetrikus R., amelynél a rácsozat egyik rendszere vékony, a másik vastag vonallal van ábrázolva). A felsoroltakon kivül fölemlítendő még az átlós rácsozásu R., amelynél az oszlopos rácsozásu keretekben, és pedig vagy a tartó egész hosszában (8. ábra), v. csak az u. n. átmeneti keretekben (6. ábra) a ferde rudak a keret mindkét átlója irányában alkalmazva vannak.
Fölemlítendő még, hogy ívhidak, függőhidak, konzolok, emelőrudak stb. is lehetnek még R. gyanánt kiképezve. Az itt közölt ábrák valamennyije a R.-nak csupán az egyes rudak erőtani tengelyeit feltüntető vázlatát adják: a R.-k szerkezeti kiképzését illetőleg l. Fahidak, Fedélszerkezetek és Vashidak.
