Puszpáng
Puszpáng (növ., Buxus L., kuruspán a Balaton mellékén), a róla elnevezett család kis fája v. cserjéje, 20 faja az ó-világ melegebb vidékein terem. Levele átellenes, épszélü, virága egylaki, tokja háromszarvu, magva fekete. A B. sempervirens L. Európa D-i, Afrika É-i részén, Keleten egészen a Himalájáig, talán Khinában és Japánban is terem, 4-9 m. magas, nagyon lassan nő, levele hosszas tojásdad. Van alacsony, félcserjealakja (var. suffruticosa Lam.), kertünkben leginkább ez nő, virágágyát szokás vele körülfoglalni, de fácska alakjára is megnő, ekkor B. arborescens Mill. a neve. A nyirást jól tűri, a Lenôtre-féle kerti stilusban nagy szerepe volt. Délen kerítésnek is ültetik. Fája halavány sárga, ritkábban teljes sárga, évgyűrüje keskeny, tükörrostja pedig nagyon finom. Az európai fák legnehezebbike, finomsága és sűrüségénél fogva faragványra a legalkalmasabb, de fúvóhangszert is csinálnak belőle, sőt szelencét és fésüt is. A B. Balearica Willd. a Baleárokon és Spanyolország déli részén piramisformán egész 15 méternyire nő, levele 4 cm., nálunk csak hidegházban nő. A B. microphylla Sieb. et Zucc. japáni, faját nagyra becsülik. A P. tarka levelü fajtája is díszlik kertünkben. A félcserjék alakot szétosztással, a fás alakot dugványról szaporítják. Erdei P. a. m. boncsfű (l. o.), venezuelai P., l. Aspidosperma; vörösbogyós P. a. m. Ruscusaculeatus, l. Csodabogyó.
