Csodabogyó
Csodabogyó (bájfű, torokfű, pera vagy perafű, Ruscus L), a liliaceak spárganemüinek génusza levelek módjára elszélesedett ágakkal (l. Cladodium), melyek a valóságos levéltől azért különbözők, mert rajta virág és gyümölcs terem (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha sincs. Alacsony, örökzöld cserjés tövü növények. Levelök csak pikkelynemü. Virágjok a levélnemü ágak visszáján kétlaki, bogyójuk 1-3 magu. Hazánkban két faja van, de egymástól nagyon eltérő. A R. aculeatus L. (egertövis, spárgatövis, Myrtus silvestris Plin., l. az ábrát
A tövises csodabogyó, a a virága az ellaposodott ágon.
3-6 dm. magas, mirtuszhoz hasonló, de a tojásdad épszélü ága szurós, a közepén van a virága vagy a piros bogyója. Nálunk a haza déli részén helyenként a bokrok közt seregesen nő, s minden jobb füvet elnyom. Kerítésnek, Olaszországban seprőnek használják. Néhol kerti dísz; régebben vizellethajtó orvosság volt. A második faj (R. Hypoglossum L., bonifaciusfű, bislingua, Laurus Alexandrina, nyelvesfű, lónyelvüfű, diadalmasfű, földi borostyánfű, csapfű, nyakcsapfű) ága nagyobb, tojásdad vagy széles lándsás, nem szurós. A R. Hypophyllummal L, együtt gyakran kertben látni.
