Pálosok
Pálosok magyarországi remete-szerzetét 1263. Özséb esztergomi kanonok alapította. A rendnek hazánkban már az Árpádok idejében 8 kolostora volt. Legjobban virágzott a szerzet a XIV. sz.-ban, midőn 1381. Nagy Lajos a velencei köztársaságtól megnyerte szt. Pál remete (l. o.) holttestének átengedését s azt a szt. Lőrincről nevezett pálosszerzet által a főváros közelében őriztette. A pápák mind nagyobb dicséretekkel halmozták el a szerzetet, mely lassankint Európa nagyobb részében elterjedt. Tagjai közül az alapító Özsében kivül különösen kitünt tanítványa Benedek és István, András nostrai és Gergely diósgyőri perjel 1373 táján; Báthory László (megh. 1456.); Gergely, volt esztergomi kanonok, kinek 1479. történt halálát Mátyás király is megsiratta; Subáczi Gergely, kit a törökök 1473. megöltek; Tatay Antal, ki Velencében először nyomatta ki a rend misemondó könyvét; Dénes, a jeles kőfaragó (1484); Zákoly János, ki váradi püspökből lett remete (megh. 1494.); Csanády Albert, a kitünő szónok (megh. 1492.); Dénes, korábban egri püspök; Lőrinc, a jeles festő (megh. 1522.); Frater György, utóbb bibornok (megh. 1551). A török idők elmultával: Benkovics Ágost, utóbb váradi püspök; Széchenyi Pál, utóbb kalocsai érsek, Ányos Pál, Verseghy Ferenc, Virágh Benedek stb. A rend tagjai közül 1 utóbb bibornok, 4 érsek, 22 püspök, 5 prépost, 4 apát, 4 pedig más főpap lett, 47-en pedig az irodalom és tudomány művelése körül szereztek érdemeket. A rendnek fennállása óta 1 zárdája volt Palesztinában, 10 Isztriában, 15 Lengyelországban, 1-1 Litvániában, Poroszországban, Sziléziában, Morva- és Csehországban, 2 Fekete-Oroszországban, 3 Ausztriában, 2 Stájerországban, 10 a sváb földön, 15 pedig Portugáliában s igy egész Európában összesen 207. A szerzetet Magyarországban 1786 febr. 7. II. József törölte el s a rend vagyonát elkobozta. 1810. Frigyes porosz király, 1818. I. Sándor orosz cár országából szintén kiűzte őket. Scitovszky primás 1865 okt. 10. elhatározta ugyan, hogy az esztergom-szentkereszti Péliföldön ismét állít páloszárdát, halála után azonban a négy szerzetes 1867 nov. 25. visszament a czenstochovi és krakói pálos-zárdába.
