Maine di Biran
Maine di Biran (ejtsd: men dö biran) Ferenc Péter Gauthier, francia filozofus, szül. Bergeracban 1766 nov. 29., megh. 1824 jul. 16. Tanulmányai befejeztével XVI. Lajos testőrségében szolgált, a forradalom alatt falusi birtokán élt s itt a magány avatta a magába mélyedt, elmélkedő férfiut filozofussá. A császárság alatt Bergerac alprefetje lett, a restauráció idejében az államtanács és a képviselőház tagja, melyben a quesztori méltóságot viselte. Élete folyamán kevés műve jelent meg nyomtatásban, mindössze egy értekezése a szokás hatásáról 1802-ben, mely akadémiai díjat nyert, egy értekezése Laromiguléreről és Leibniz filozofiájáról. Legnevezetesebb művei kéziratban maradtak meg és számos viszontagság után Cousin, Naville és Marc Debrit kiadásában jelentek meg, 1834., 1841. és 1859. A francia spiritualisztikus iskola (Cousin, Royer-Collard) az elsők közé sorozta M.-t. Filozofiai fejlődésében három korszakot különböztetni meg. Kezdetben szenzualista; Bacon, Locke és Condillac számára a tudomány megalapítói és határvetői; a szokásról irt művében még ezen az állásponton van. 1805. irt értekezésben elhagyja a szenzualizmust. Már előbb megkülönböztetett sok szenvedő és cselekvő elemet a gondolkodásban, ez a gondolat különböző, Párisban, Berlinben és Kopenhágában megjutalmazott művekben mindinkább fejlődik, és egy nagy műben: Értekezés a lélektan alapjáról összefoglaló kifejezést nyer. Itt a szerző különbséget tesz az érzéki és intellektuális élet közt; az érzékivel nem fér meg az öntudat; ez föltétele az intellektuális életnek. Az erkölcsi élet vizsgálatától a filozofus isten fogalmában jut el; az akarat istennel való egyesülésében találja legfőbb erejét. M. filozofiája sajátos, igen benső miszticizmusban végződik. Ez a fázisa nem talált bevégzett kifejezést. Az Anthropologia, melyben ez álláspontját kifejti, nem befejezett mű, irása közben halt meg a szerző.
