Magzatelhajtás
Magzatelhajtás néven rendszerint csak a terhesség bűnös szándékból történt megszakítását értjük. Az anya megmentése céljából az orvosoktól megindított mesterséges vetélés nem tartozik ide (l. Abortus). A M. megállapítása először a vádolt nő vizsgálatával, másodszor a kiürült peterészletek makroszkópikus és mikroszkópikus megvizsgálásával történik. Az anya vizsgálatából biztosan v. csak megközelítőleg is a vetélést megállapítani igen nehéz, hacsak a vizsgálat a vetélés után 4-5 nappal nem történik. A szándékos elvetélést v. belső szerekkel v. külső erőszakkal idézik elő. Magzatelhajtószerek hirében állanak és alkalmaztatnak az u. n. abortivszerek (l. o.). Külső erőszakkal igen különféle módon lehet a terhességet megszakítani, p. ütések, lökések a hasra, az egész test erős megrázkódtatása, a méh fenekének a hasfalon keresztül való nyomogatása, a peteburkok megrepesztése v. a méhbe valami izgató anyag befecskendése, továbbá forró fürdők, forró irrigációk, a nyakcsatorna erőszakos kitágítása és egyebek segítségével. A M. káros következményei lehetnek az anyára a vele járó vérzés folytán, továbbá esetleges fertőzés és az azt követő gyermekágyi láz folytán. Nem kevésbbé veszélyes következmény forrása lehet az alkalmazott szer, vagyis a vele történt mérgezés és az erőművi beavatkozás útján netalán történt sérülés. V. ö. Belky, Törvsz. orvostan (1895).
A méhmagzat az összes modern büntetőtörvényeken büntetőjogi védelemben részesül, de csekélyebben mint az ember, mert egyrészt a büntetési tételek enyhébbek; másrészt csak a méhmagzat szándékos elpusztítása kerül büntetés alá. Az elvetélést eredményezett gondatlanság nem büntetendő. Azt a felfogást ellenben, mely hol a személyiség hiánya alapján, hol a tulnépesedés megakadályozása érdekében, hol - romlott erkölcsü népeknél - a nőnek az anyai kötelmek iránt való ellenszenv méltánylásával a méhmagzat elhajtásában nem lát jogtalan cselekményt, a civilizált világtársadalom feltétlenül elveti. A magyar btkv a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. A büntettnek alanya lehet maga a teherben levő nő v. egy harmadik személy. Az első esetben a nőnek büntetése 3, illetve 2 évig terjedhető börtön, aszerint, amint házasságban v. házasságon kivül esett teherbe. A harmadik személy a büntettel a nőnek beleegyezésével v. beleegyezése nélkül követheti el. Az első esetben a tettes büntetése a nő büntetésével egyenlő, de 5 évig terjedhető börtön a büntetés, ha a cselekményt nyereségvágyból követte el. A másik esetben a büntetés 5 évig, ha pedig a cselekmény a nőnek is halálát okozta, 10-15 évig terjedhető fegyház. A törvény nem emeli ki különösen, de önmagától értetik, hogy a M.-nak, hogy büntethető legyen, jogtalannak kell lenni. Az anya életének megmentése végett eszközlött M. jogos és nem büntetendő.
