Magzatburkok.
Magzatburkok. A megtermékenyített petét, megfészkelődvén a méhür bélelő hártyájában, először is ennek reáboruló redője burkolja. Ez az egész petének anyai burka és nem más, mint a méhür nyálkahártyája, amelynek most a neve: hulló hártya (l. Decidua) A petében meginduló magzatfejlődéssel együtt és egyszerre fejlődnek a pete mellékrészei is: a peteburkok v. M., a méhlepény és a köldökzsinór is. A M.-nál megkülönböztetjük a külsőt (chorion) és a belsőt (amnilon). A korlon ereszti magából azokat a nyulványokat (bolyhok), amelyek segítségével a pete odatapad s amelyek egy részéből képződik a méhlepény. Ezek csupa véredények, erek. A belső burok ugyszólva egyenes folytatása az embriofej- és farkvégének; ez visszaborulva az embrióra, azt végre egészen burkolja és hólyagot képez körülötte, amely vizzel (magzatviz) telik meg, ugy hogy a kis magzat abban úszik. A belső burok a köldökzsinórt és a lepénynek a magzat felé néző felszinét is borítja. A M.-nak a szülésnél az a feladatuk, hogy a méhszáj tágításához hozzájáruljanak. A vizzel telt burkok rugalmasságuknál fogva jobban, gyorsabban s kevesebb fájdalom közepette tágítják a méhszájat, mint a magzat kemény feje, ha a burkok megrepedésével és a magzatviz kifolyásával ideje előtt nyomul reá a méhszájra vajudáskor. Ha a burok a magzat születése alatt sem reped meg, akkor az burokban született. Ennek az oka a burkok rendkivüli ellentállása vagy a méhszáj könnyü tágulása és igen tágas medence. Az ilyen erős burkot a bába az ujjával megrepeszti, mielőtt a gyermek megszületik, nehogy az a magzatvizbe fuladjon.
