Légmell
Légmell (magyarul helyesebben levegőömlés a mellüregbe; műkifejezése: pneumotorax). A tüdők a mellüregbe akként vannak elhelyezve, hogy a tüdő és a mellkas fala között két hártya, a mellhártyának mellkasfali és tüdőzsigeri lemeze van. Ezen két hártya végén egybefolyik s igy zárt üreget alkot, amelyben rendes körülmények között csak annyi csúszós anyag van, amennyi a sikamlóssá tételre elégséges s megkönnyíti a tüdő lejebb szállását belélekzés alatt. Mellhártya-gyuladásnál ezen üregben folyadék, savós izzadmány gyülik meg, a L.-nél ellenben levegő. A levegő ezen elzárt üregbe ugy juthat be, hogy vagy a mellkas fala lyukad át valamely erőművi folyamat, szúrás, lövés által, vagy pedig a tüdőből jut a tüdőzsigeri mellhártyalemez sérülése folytán a levegő a mellhártya üregébe. Ezen folyamat legtöbbször a tüdőkben levő fekélyeknek a mellhártyára átterjedése útján támad, amidőn átlyukad a mellhártya és a lélekzőutak levegője bejut az azelőtt elzárt üregbe. Miután pedig a tüdő rugalmasságánál fogva összehúzódni kiván s a levegőnek a mellhártyaüregbe beömlése által ezen összehúzódás lehetővé lesz, a tüdő visszahúzódik s többé a lélekzésben részt nem vesz. Ha mindkét oldalon történik ez, ugy azonnal halálos kimenet állana be, rendesen azonban csak az egyik oldalon támad a L. s ekkor a másik tüdővel folytatja a beteg lélekzését. A levegővel azonban bakteriumok s a tüdőbeli fekélyes folyamat nedve is belé jut a mellhártyaüregbe s azért csakhamar genyesedés mellhártya-gyulladás is szővödik az egyszerü L.-hez. Ha azonban csak tiszta levegő jut a mellhártyaüregbe s a tüdőkben nincs kóros váladék, akkor a levegő gyorsan felszívódik s a L. meggyógyul. A L. tünetei: a lélekzés hiánya, a bordaközök kidomborodása, teljes és egyenlő kopogtatási hang a mellkas ezen oldalán (ritkán dobos) a főtünetek, ezekhez csatlakoznak a genyedő mellhártya-izzadmány tünetei: szabadon mozgó folyadék, rázásnál locscsanás, ami csak folyadék és levegő jelenléte mellett lehetséges. A L.-et zártnak nevezzük, ha a nyilás, amelyen át a levegőbe bejutott, újolag elzáródott; billentyósnek hivjuk, ha csak belélekzés alatt van nyitva, s végre lehet nyitott állandóan. Ezen locscsanát már Hippokrates is ösmerte, habár értelmezése akkor még hiányos volt. A L., főleg mert az alapbaj, amely előidézte, súlyos természetü, rendszerint nem gyógyul, csak igen kedvező viszonyok közt, főleg erőművi eredetü L.-nél lehetséges a gyógyulás. A kezelés is csupán ezen utóbbi eredet mellett javalt, amidőn a keletkezett genyedségnek kifelé utat nyitunk s ezen módon a gyógyulást lehetővé teszszük.
