Láng,
Láng, 1. Adolf Ferenc, botanikus, szül. Pesten 1795., megh. Nyitrán 1863 november 23. Gyógyszerészi oklevelét Pesten 1812. szerezvén meg, 1832. Nyitrába költözködött, 1858. a magyar tudományos akadémia levelező tagja lett. Iratai: Nuntiumpro Entomologis (Pest 1822); Enumeratio planatarum in Hungaria sponte nascentium, quas in usum botanicorum legit (u. o. 1824), melylyel növénygüjtéseit kereskedésbe bocsátotta. Továbbá: Orömzengzet a magyar orvosok és természetvizsgálók Pesten tartott nagygyülésére (u. o. 1841). Ugyanazon alkalomból kiadta: Górcsői növényterményekről, melyek mint élődiek az élő emberen előfordulnak; valamint Rövid physiognomiája a növényországnak Magyarhonban; valamint u. o. Bemerkungen über d. Tilia petiolaris; a következő évben pedig Specierum novarum descirptio, u. i. A Flora 1827. évfolyam III. mellékleteképen tőle jelent meg Illuszratio plantarum herbarii Florae ruthenicae. Egy-két kéziratát a magyar nemzeti muzeum őrzi. Szerkesztette 1848-ban a Gyógyszerészeti Hirlapot és Nagy Józseffel 1856-tól 1857-ig a Magyarhoni Természetbarát c. folyóiratot (német nyelven is: Der Naturfreund von Ungarn), de kellő pártolás hiján csakhamar abbanhagyta. Életrajzát a Gyógyszerészi Hetilap 1863. évi 50. sz. és Knöpfler Vilmos dr. a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálatainak 1866. évi XI. köt. adta ki.
2. L. Fülöp, énekes, szül. Nagy-Kanizsán 1838. Szülői a kereskedelmi pályára szánták, de a művészet iránti érzék korán kifejlődött benne s végre is e pályára szánta magát. Szép bariton hangja feltünt a szakértőkörökben s azok biztatására Bécsbe ment, hol Rossi és Léwy Rikárd vezetése alatt művelte magát. Első szinpadi sikereit Lembergben aratta, majd Hamburgban, Hannoverában, Berlinben, Rotterdamban és Bécsben vendégszerepelt, honnan a bajor király meghivására Münchenbe lett szerződtetve az udvari szinházhoz, hol különösen kitünt, mint értelmes Wagner-énekes. Majd két évet töltött a müncheni szinháznál, honnan rövid időre Nürnbergbe ment, mig végre a 70-es években a nemzeti szinház kötelékébe lépett, melyben közel 20 évet töltött. L. az új operaház megnyiltával is tagja maradt operánknak s attólcsak a 90-es évek elején vált meg, jól megérdemelt nyugdíjba vonulva.
3. L. Ignác, jogtudós, szül. Győrött 1812 jul. 31., öngyilkos lett Budapesten 1864 márc. 26. Gimnáziumi tanulmányai végeztével a cisztercita-rend tagjai közé lépett s a noviciatust Zircen töltötte. A bölcsészeti tanulmányokat, mint e rend tagja, Egerben hallgatta, de 1839. kilépett, s ekkor jogot tanult. Ügyvédi vizsgát 1836. tett Pesten, hol csakhamar a legelső főrangu családok ügyvédje lett. Egy ideig mint hirlapiró is működött, s az 1841. megindult Pesti Hirlap munkatársa volt. 1848. Pest város főkapitányává választotta meg. 1859. a pesti nemzeti kaszinó igazgatója, 1861. pedig az országbirói értekezlet egyik jelentékeny kinevezett tagja volt.
4. L. Lajos, statisztikus és politikus, szül. Budapesten 1849 okt. 13., a középiskolák elvégzése után Berlinben és Párisban töltött néhány évet. Hazatérve hirlapiró lett s 1878. a szákosi, később a pápai kerületben választatott meg képviselővé. 1880 óta az Ellenőr, 1882. a Nemzet szerkesztője lett, de az utóbbit csak pár hónapig vezette, mert 1883. a tudományegyetem statisztikai tanszékére neveztetett ki. 1890. a pénzügyminisztériumban államtitkár lett, de már 1893. visszalépvén, újból az egyetemen folytatta előadásait. 1883. az akadémia tagja lett s mint ilyen 1892 óta a nemzetgazdasági bizottság elnöke. Több kisebb munkáin kivül 1884-ben 2 vaskos kötetben Magyarország statisztikája c. munkáját irta meg s több nemzetgazdasági művet fordított magyarra. Részt vett Buckle nagy művének s 1872-ben Büchner Erő és anyag címü művének fordításában.
5. L. Paulina, énekesnő, szül. Budán 1820., megh. 1849. Több hangversenyben feltünt szép rokonszenves szoprán hangjával s a nemzeti szinház akkor fejlődő operájához 1839. szerződtették. Kedvelt művésznője volt a közönségnek, de 1841. már megvált tőle, nőül menvén Ábrányi (Eördögh) Emilhez (l. o.). Fia Ábrányi Lajos festőművész.
