Láng,
Láng, égő gáz vagy izzásig hevített gázalaku test. Amely test égésekor nem fejleszt éghető gázokat, vagy maga nem alakul át az égési meleg által gázalakuvá, az nem éghet lánggal, hanem csak izzik. Ilyen a vas, a szén; ellenben foszfor, hidrogén, kén, szerves anyagok lánggal égnek, mert amennyiben nem gázok, mégis éghető gázalaku termékek fejlődnek belőlük. A L. lehet világító vagy nem világító. Nem világító a tiszta égő gázak L.-ja, p. a hidrogéné; világító ellenben mindazon testek lángja, mely fehér izzásba kerülő szilárd részecskéket tartalmaz. Rendes világító anyagaink: a gyertyák, petroleum, repceolaj stb. a lángban lebegő izzó szénrészecskék révén képesek világító L.-ot adni. A világítógáz annál fényesebb lángu, mennél többet tartalmaz szénben gazdagabb szénhidrogénekből (etilén, butilén, acetilén stb.-ből), mert ezekből az égéskor a szénnek egy része kiválik és csak a láng magas hőmérsékletétől hevülnek föl izzásig. Hogy e lángokban szénrészecskék vannak, bizonyítja az, hogy a lángba tartott hideg tárgy bekormozódik. A lángnak világító képessége azonban ugy látszik nemcsak az abban izzó szilárd részecskéktől, hanem az égő gáz hőmérsékletétől és amint Frankland észlelte, az égő gáz sűrüségétől is függ. Előbbire bizonyíték az, hogy a bármiféle módon szintelenné tett láng (szintelenné lesz a láng, ha az égő gázgoz elegendő levegőt, vagy az égésben részt nem vevő gázokat p. nitrogént, sósavgázt, széndioxidot stb. elegyítünk) ismét világítóvá válik, ha az elégetendő gázkeveréket előbb izzó platinacsövön vezetjük keresztül és a forró gázokat gyujtjuk meg. Az utóbbira pedig az a bizonyíték, hogy a hidrogén is erősen világít - pedig ennek a lángjában szilárd részecskék nincsenek - ha az égés 20 atmoszfera nyomás alatt történik, vagyis mikor a hidrogéngáz sűrüsége igen nagy. Maga a L. három részből áll: 1. a belső sötét részből, melyben a gázalaku termékek még nem égnek; 2. az ezt körülvevő erős fényü részből, melyben a gázok már részben égnek, mig a szénrészecskék izzó állapotban lebegnek és 3. a külső burkolatból, mely legtöbb oxigént kap és melyben a kivált szénrészecskék teljesen elégnek. Ez a rész nem világít, de forró. Világító L. hevítővé tehető, ha kellő mennyiségü levegő (oxigén) hozzájárulásával teljes égés eszközöltetik. Ez történik a forrasztócsőnél, a Bunsen-féle égőknél, melyek a L.-tól elvonják világító képességét, de hőfokát emelik. Ugyanez történik az Auer-féle gáz-izzólámpában, ahol a világítógáz levegővel keveredve forró lángot ad s ez fehér izzásba hozza a körülvevő és különféle fémsók oldatával átitatott szövetburkot. A L. szine attól fütt, milyen szinü fényt képesek a benne lebegő izzó részecskék kibocsátani.
