Gyula,
Gyula, 1. Horka fia s Erdély meghódítójának, Töhötömnek unokája, 950 táján utazott Konstantinápolyba, hol csakhamar megkeresztelkedett, patricius lett és vendégbarátja Konstantin császárnak (Kedrénosz görög iró Γυλαζ-nak, a Névtelen Jegyző Geulának nevezi őt). Hogy hazájában is terjeszsze a keresztény hitet, Hierotheos szerzetest, kit Turkia (Magyarország ) püspökévé szentelt Theophylaktos, magával vitte Erdélybe, hol az nem sikertelenül térített. Maga Gyula vajda mindvégig megmaradt a keresztény hitben, kiváltott és felszabadított sok keresztény rabot s őrizkedett a kelet-római birodalom határainak háborgatásától. A magyar krónikások (a Névtelen s Kézai), kik az Arpádok genealogiáját meglehetősen ismerhették, Sarolta nevü leányt tulajdonítnak neki és ezt csodálatos szépségünek mondják. Saroltát Géza fejedelem (l.o.) vette nőül s ebből a házasságból származott szt. István.
2. Gy., vajda, az előbbinek unokaöcscse, Zombor fia, a pogányság és a törzsszerkezet érdekében 1002. fegyvert fogott szt. István ellen. Kán v. Keán moldvai besenyő fejedelem szövetségében egészen a Tiszaág nyomult. István személyesen ment ellene (1103), legyőzte s feleségével és két fiával, Buával (Bolya, Baja?) és Buknyával (Bonyha, Bajna?) együtt elfogván, a kereszténység fölvételére kényszerítette s a róla nevezett Gyula-Fehérvárott Erdély számára püspökséget alapított. Gy.-t azontul olytiszteletben tartotta, mintha csak atyja lett volna. Gy. volt az utolsó magyar törzsfőnök.
3. Gy., magyar főur, 1030. Ajtony levágott fejével sietett szt István udvarába, hol nagy kitüntetésekkel fogadták; midőn azonban Csanád vezér bebizonyította, hogy ő vágta le Ajtony fejét, a király elüzte udvarából Gy.-t .
4. Gy., 1075. nádor -
5. Gy., 1134 nádor.
6. Gy. Keán nemzetségéből, 1191-1234 közt a legnagyobb méltóságokat viselte. 1201. már vajda, azután udvarbiró, bán s több vármegye főispánja, 1219 - 1222. s ismét 1224-26. nádor. IV. Béla őt, mint felségsértőt elitélte s a hatalmas főur 1240 előtt börtönben végezte életét. Gy. nevü fiától származnak a Siklósyak.
7. Gy. vagy gylas, Konstantin görög császár szerint a magyarok főbirája, Ibn Rosztéh (Dasta) szerint ellenben (dsila néven) hadvezér, kinek minden magyar engedelmeskedni tartozott. Magyarosan kétségkivül gyulának ejtették s a birói és hadvezéri egyesített hatalmat értették alatta, körülbelül abban a mértékben, ahogy az a gylast a keresztény korban fölváltó nádori méltóságban egyesült. Emléke fenmaradt az ugyszólván alkirályok gyanánt szerepelt erdélyi Gyuláknál (l.o.), kiknél ez a méltóság alkalmasint a nemzetségben maradt s azért lassankint nemzetség-névvé vált, mint p. a Király, Herceg, Kenéz stb. Számos családviselte, s eredeti v. összetett alakjában ma is 22 magyar helység viseli ezt a nevet.
