Grossmann,
Grossmann, 1. Gusztáv Frigyes Vilmos, német szinész és szinmüiró, szül. Berlinben 1746 nov. 30. megh. Hannoverában 1796 máj. 20. porosz követségi titkár volt Danzigban, később mint magánzó élt Berlinben, hol Lessinggel megismerkedett. Fogadásból három nap alatt megirta Die Feuersbrunst c. vigjátékát, mely nagy szinpadi sikert ért, a nyolc nap alatt kidolgozott Wilhelmine von Blondheim c. tragédiája még zajosabb fogadtatásban részesült. 1774., Gothán való átutazása alkalmával, a Seyler szintársaság kérelmére Minna von Barnhelmben Riccaut de la Marliniere szerepét játszotta, amikor oly rendkivüli tetszést aratott, hogy azontul a szinészetnek szentelte életét. 1778. a bonni szinház vezetését vette át, 1784. egy uj társasággal Németország több városában, utoljára Hannoverában játszott, amikor a francia forradalom eseményei őt a szinpadon oly szabadelvü nyilatkozatokra ragadták, hogy a kormány 6 hóra bezáratta és további föllépését megtiltotta. Darabjai közül nagyobb sikert arattak még: Nicht mehr als sechs Schüsseln (1780) c. családi életképe és Adelheid von Veltheim (1780) s Henriette (1777) c. vigjátékai. - Neje G. Karolina Zsófia Auguszta (Hartmann), született Gothában 1742 dec. 25., férjével az igazgatói teendőket vezette, rövid ideig mint szinésznő is szerepelt. Megh. 1784 márc. 28. Első férjétől, Flittnertől, leánya született, ki később Bethmann Fridrika néven nagy szinpadi sikert aratott.
2. G. Keresztély Gottlob Leberecht, német prot. teologus, született az eltenburgi hercegségben, Priessnitzben 1789 nov. 9. meghalt Lipcsében 1857 junius 29. Lelkészszé avattatott 1808., előbb lelkész és tanár volt Schulpfortában. 1823. Altenburgban szuperintendens, udvari főlelkész és egyháztanácsos, innen 1829 Lipcsébe hivatott, hol hasonlókép szuperintendens volt, egyszersmind teologiai tanár és a Tamás-templom elekésze. A Gusztáv Adolf-egyletnek (l.o.) ő volt az aapítója s hosszu időn keresztül annak elnöke, éltető lelke. Mint tudós sokat foglalkozott Philoval és az alexandriai zsidó vallásbölcsészettel; idevágó munkái: Questiones Philoinae (Lipcse 1830); Philonis anecdota (Lipcse 1856). Továbbá nagy figyelmet keltett annak idejében Über die Reformation der protest. Kirchenverfassung c. művével. (1833).
