Galvanokrómia,
Galvanokrómia, galvános szinezés, a fémtárgyaknak galvános uton való felszines oxidálása. Különösen sárgaréz tárgyak felszni diszítésére használják. A leghasználtabb galvános fürdő 500 gr. marókálinak v. nátronnak 10. l. vizben való forró oldatából áll, melyhez 50 gr. ólomoxidot tesznek. Használat előtt az oldatot lehagyják ülepedni. A tárgyat anodaképpen függesztik be, katodul pedig platinalap szolgál. Az áram hatása következtében a tárgy felszinén ólomhiperoxid keletkezik, mely vastagsága szerint különféle szineket (vörös, kékesvörös, zöld, szürke) láttat. Használják még 10 l. viz, 1 kg. alkénessavas nátron és 50 gr. ólomcukor oldatát. Célszerü a tárgyat a fürdő fenekére helyezett porcellán csészébe tenni, hogy a szinfuttatást jobban megitélhessük. Ezt a műveletet nevezik még irizálásnak és metallokrómiának is. Ezt az ipart Becquerel Antal Cézár (l. o.) honosította meg Nobilinek (1826) azon találmánya alapján, hogy abban az esetben, ha az elektromos áram negativ sarkával összekötött fényezett ezüst v. sárgaréz lapra kénsavas rézoxidoldatot öntünk és az oldatba az áram pozitiv sarkához kapcsolt merőleges platinadrótot mártunk, de anélkül, hogy az ezüst, illetve sárga rézlapot érintenők, ezeken 3-4 szines koncentrikus gyürü keletkezik. Ha megfordítjuk az áramkört a fémlemezeken, 4-5 világos és sötét gyürü támad. L. még Fémek.
