Diván
Diván (török) a. m. tanács, gyülekezés, első sorban pedig államtanács. Az államtanácsnak régebben tagjai voltak a vezirek, hadbirók és miniszterek. A D. elnöke pedig a nagyvezér volt. D.-juk vagyis tanácsuk volt még a helytartó pasáknak, a kapudán pasának és a janicsár agáknak is. A D.-nak egyik neme az afak diváni, szószerint láb, vagyis álló D., főleg háboruk idejében, továbbá a galaba D., a sokaság tanácskozása, közgyülés. Ezzel ellentétben volt a hász D., melyen csakis az előkelők, vagyis a miniszterek vettek részt. D.-i humájun, császári tanácskozás, vagyis a padisáh elnöklete alatt folyó titkos tanács. A tanácsterem neve D. háne, háboru idejében esetleg sátor is lehetett. Egy törökös kifejezés D. durmak a. m. tanácsot állani, vagyis tanács előtt megjelenni. Főleg alantasabb hivatalnokokra, szolgákra alkalmazzák, kik mellükön összetett kézzel hallgatják meg azok parancsait. A D. szó mai modernebb értelme: törvényszék, itélőszék. D. afendiszi, a tanács efendije, az a hivatalnok, a ki titkári minőségben akár a miniszterek, akár a kerületi kormányzók (váli) mellett működik. D.-i hárb, hadi tanács. D. kálemi, az a hivatalos helyiség, ahol a nagyvezér rendeletei készülnek. Másik jelentése a D. szónak: versgyücaronjtemény, költeménykötet és egyáltalában költői műveknek gyüjteménye. Igy p. D.-i Gálib, Gálib nevü költőnek versgyüjteménye stb.
