Debreczeni Ember
Debreczeni Ember Pál, ref. lelkész és egyháztörténeti iró. Szül. Debrecenben 1660 táján nemesi családból, megh. Ó-Liszkán 1710 jun. közepén. Tanulói felsőbb pályáját 1678-82. végezte s mint végzett tanuló a szónoklati és költészeti osztályokban köztanítóságot is viselt. 1682. a s.-pataki iskolába ment tanítónak, 1683. u.o. 2. lelkészül megválasztatott. Tököli Imrétől nyert pénzsegélylyel Lejdában (1685) majd Franekerában (1686) hallgatta az egyetemi előadásokat, utóbbi helyen az «egyiptomi tiz csapásról» latin értekezést adott ki. Visszatért Patakra, lelkészi állomására, de a megváltozott politikai viszonyok ellene fordultak; jezsuita eszközlésre a pataki vártemplom a reformátusoktól elfoglaltatott (1686 dec. 5.), egy év mulva a főiskola is elüzetett. Ekkor mint számüzött a szomszédos Hotykán vonult meg, hol 3 évig nyomorgott. Innen hivta meg 1695. a fényes losonci egyház lelkészének; az itt töltött 6 év volt legszerencsésebb ideje; szeretet, jólét környezte, hittani tartalmu egyházi beszédeit itt rendezte sajtó alá, pártfogók segélték kiadási vállalatában s egyháztörténelmi művéhez is gyüjté az adatokat. Itt vette nőül egykori híres és szeretett tanára, Mártonfalvi Györgynek Margit nevü leányát. 1701. elfoglalta a szatmári papságra hivást, hol akkor főiskola is volt, de a háborus viszonyok miatt, miközben Szatmár feldulatott, menekülni volt kénytelen. Szülővárosa, hová a menekülők számosan huzódtak, ezek javára is nézvén, 5-ik lelkészi állomást szervezett, s erre meghivta D.-t (1704 febr. 3.). A forradalmi vihar egy év mulva itt is utólérte. A kuruc vezér parancsára a közeledő német sereg előtt Debrecent üresen kellett hagyni s 1705 okt. 19. a lakosok Tokaj felé költöztek ki. D. is elbujdosott; utoljára Ó-Liszka szerény gyülekezetében talált papi állomást; itt végezte be történelmi munkáját és életét is. «Egész élete majdnem örökös bolyongás volt» (Rotarides M. Lineamenta. 56. p.), «Égő városok rémítő lángja volt lámpása éjjeli bolyongása közben» (Révész Kálmán), annak, «kit az élet hányattatásaival szemben bizonyos passziv ellentállás más tekintetben a tudós csendes és kitartó munkássága jellemeznek» (Ferenczy Gyula). Egyetlen életben maradt leánya (Judit) Szatmári Paksi Mihály pataki tanárhoz ment nőül. Művei: Innepi ajándékul az Isten sátorába felvitt szent Siklus (Kolozsvár 1700.); Garizim és Ebal, melyeknek egyikén áldást, a másikán átkot parancsolt az Isten. A Bárány életének könyve. Vagy az isteni örök elválasztásnak és elhagyásnak dekrétomának nagy titkáról való elmélkedések (Kolozsvár 1702). «Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania» lassanként gyüjtögetett ezen művével lett a magyar ref. egyháztörténelem megalapítójává; bátorította és irányozta erre Jablonszki E. D. berlini udvari lelkész 1703 márc. 19. hozzá intézett levelében, s egy másik 1709 jun. 7. levelében jeleseink arcképeit is sürgette. A mű 1706. készen volt s biráló átnézésre közölte Csécsi János pataki tanárral és tudós barátjával, Zádorfalvi Márton zempléni esperessel és Kocsi János debreceni lelkész és püspökkel. Ennek helyeslése után irta meg (1708) az előszót, de mielőtt kiadhatta volna, elhalt. Veje, Szatmári Paksi Mihály tanár küldte ki a kéziratot - kiegészítve 1715-ig az évi történetek sorát - Utrechtbe Lampe Adolf-hoz, az egyháztörténelem tanárához, aki azt saját szerkesztői neve alatt u.o. kiadta 1728. (4. r. 919. p.) s azóta forrásértékre emelkedett. Sajnos, hogy a szerkesztő-kiadó az eredeti alakból kiforgatta, elhagyta a fontos előszót s a hely és személynevek magyar kéz általi kijavításáról nem gondoskodott. Az országos könyvkiállításkor Budapesten 1882. felfedeztetett Ágoston József könyvkedvelő tulajdonában D. egyháztörténetének egy kézirata, melyet Révész Kálmán tett azonnal tanulmány tárgygyá, s kiderítette, hogy azt Sinai Miklós debreceni tanár másoltatta le halála (1808) előtt gyorsan (18-20 kéz által), de ideje kijavítani nem volt s igy a tulajdonnevekbeli hiba még most sem javítható biztosan. E kéziratban megvan a történelmi becsü előszó s belőle - a Lampe-féle kiadással egybevetve - tisztán megtudható D. művének eredeti szerkezete. Péterffy Károly jezsuita (Sacra Concilia 1742), katolikus szempontból keményen megtámadta a Lampe-Ember művét. Szombati János pataki tanár (megh. 1813.) a pataki könyvtárban levő Lampe-féle kiadás példányát telejegyezte pótlásokkal s uj adatokkal.
