Daru
Daru (Grus L.) a Gázlómadarak (Grallae) rendjébe tartozó madárnem, a Darufélék (Gruidae) családjából, nagy testtel; hosszu, erős törzszsel; hosszu, vékony nyakkal; kis fejjel; hosszu, egyenes, tompahátu, hegyes, tövén puha, csucsán kemény csőrrel; igen hosszu, erős, a lábszáron fölül csupasz lábakkal; négy ujjal; rövid, magasan álló hátulsó ujjal; külső és középső ujja között kis uszóhártyával; rövid, gyengén ives karmokkal; nagy, széles és hosszu szárnyakkal; rövid, egyenes farkkal; dús tollazattal; részben csupasz fejjel; megnyult, pamatolt felső tollfedő szárnyakkal. Legközönségesebb faja a szürke Daru (G. cinerea Bechot), mely 1,4 m. hosszu és 2,4 m. szárnyszélességü, szine hamuszürke, begye táján és homlokán fekete, nyaka oldalt fehéres, evezőtollai feketék; szemei barnáspirosak; lábai feketések; csőre tövön vörhenyes, végén feketészöld. Az óvilág északi részeit lakja és délre vándorol Sziánig, Indiáig, közép- és nyugati Afrikáig. Magyarországon október közepén és március elején vonul át, éjjel-nappal repül gyenge hangot adva. Nagyobb csapatokba gyül össze és rendkivül magasan, háromszögben repül, anélkül, hogy pihenőt tartana. Délen csapatokban él, néha más vándor maár társaságában és a folyókban a homokpadokat meg a szigeteket foglalja el. Nálunk párosan tenyészik mocsarak és berkek közelében. Igen ügyes mozdulatokat tesz, leginkább nyugodt, csendes természetü, de néha ugrál, annak rendje szerint táncol s a legkülönbözőbb állásokba helyezkedik, még kő- és fadarabkákat is dobál a levegőbe s aztán utánuk kapkod. Barátságos természetü, de azért rendkivül óvatos, őröket állít ki. Tápláléka gabonanemüekből telik ki, de füvet, gyümölcsöt, férgeket, rovarokat és békákat is eszik. Indiában néha nagy károkat is okoz. Fészkét nádcsomókra építi. A tojó két tojást tojik s ezek nagyok, zöldesek vagy barnásak, vörhenyes szürke vagy barna foltokkal. A tojásokat a pár költi ki s a mig az egyik a tojáson ül, addig a másik őrt áll. A költés ideje alatt iszapos földdel kenik be magukat. Fogságban igen ragaszkodó lesz, a majorság között rendet tart, a veszekedőket szétválasztja, a megtámadottakat védelmezi. Husát régen igen nagyra becsülték és kitünő levest főztek belőle. Ázsiában sólymokkal vadászszák. A régieknél az éberség jelképe volt és hangjáról többféle babonás mese keletkezett. A kalmukok csupasz fejéért szentnek tartják, sőt a mongolok is tiszteletben részesítik; a japánoknál szerencséthozó és képeivel templomaikat és lakásaikat diszítik; husát a rómaiak sokra becsülték. Népköltészetünkben a Daru is szerepel; a strucéhoz hasonló szárnytollaikat némely vidéken nagyra becsülik.D. olyan emelőgép, melynek alkalmasan egybekapcsolt gerendákból alkotott, néhány méterre kinyuló ága van, ugy, hogy az emelő-szerkezettől több méter távolban fekvő tárgyat is föl lehet vele emelni. A darukat gyárakban, raktárakban, a közlekedési vonalak rakodó állomásain, hajókon és part-építkezéseknél szokás használni. Alkalmazhatóságukat tekintve, többféle D. létezik. Vannak olyanok, melyek a tárgyat az ágazat végére huzzák fel s egy függőleges tengely körül fordulva, az ág hosszának megfelelő sugárral irt körben bárhol letehetik; vannak olyanok, melyeknek ága vizszintesen fekszik s a felemelt tárgy ezen sugárirányban eltolható; az ilyen szerkezetü darukkal egy körgyürü területen tetszés szerint lehet dolgozni. A darukhoz soroztatnak azok az emelők is, melyekkel a tárgyat egymáshoz merőleges két irányban tetszés szerint mozdíthatjuk el, noha ezeken a darukat jellemző kinyuló ágazat hiányzik. Szerkezetük többnyire egy síneken mozgó hidszerü tartóból áll, melynek tetején az emelő-kocsi a tartó egész hosszában síneken tolható; ezeknek munkaterülete egy derékszögü négyszög. Ilyenek a műhelyi és udvari futó-daruk. A műhelyi futó-D.-k vezető sínjei az épület falának felső párkányára vannak fektetve és hogy mozgásuk a tartó mindkét végén egyenletes legyen, mozgató kereküket hosszú tengelylyel kapcsolják egybe. Az udvari futó-daruk ellenben a földre fektetett sinen mozognak s hidtartóik magas vas-, v. fa-redőkből alkotott oszlopokon nyugszanak, emelő kerekművük pedig rendszerint az egyik oszlop aljára van erősítve.Szerkezetükre nézve szintén különféle darukat találunk. Lényeges eltérés az emelő erőnek az emelendő tárgyra való átviteli módjában van. A legtöbb darunak szerkezete fogaskerekekkel viszi át az erőt, mely fogaskerék-rendszert a kisebb gépeken kézzel, nagyobbakon pedig gőzgéppel hozzák mozgásba. Ezek a kerékrendszerő daruk. Vannak azonban olyanok is, melyekben az emelőerőt vagy viznyomás v. gőznyomás képezi. Ezekben az emelő-erő nagyobb, mint az emelendő teher, mozgása ugyanolyan arányban lassubb amazénál; míg a kerékrendszerü gépekben az emelő-erő kisebb, de sokkal gyorsabban mozog mint az emelendő suly, vagyis az ellenálló erő. A D. fő oszlopa vagy szabadon állva nyulik fel s csak az alsó vége van erősen ágyazva, vagy pedig a két végébe erősített végcsapok körül forog. Előbbiek az u. n. parti v. vasuti rakodó-daruk a szabadban állanak, utóbbiakat pedig erős gerendázatu épületekben használják. A szabadon álló darukat némely esetben vasuti kocsikra vagy hajókra szerelve is használják.Egy szabadon álló oszlopos kerékrendszerü parti daru szerkezetét az 1. ábra mutatja.
l. ábra.
Az a főoszlop a c alapozó csavarokkal d alapzatba erősített b b öntöttvas-táblába van erősítve. A főoszlopot körülfogja a kerékrendszer tartóját képező öntöttvas váz, mely fönt i perselylyel az oszlop végébe erősített acél csapon fordul, alól pedig k k' forgókerekekkel az oszlop megesztergályozott a' tövéhez támaszkodik; l n m rudazat képezi a D. kinyuló ágát, l n rudata teher kihajlásra támadja meg, azért ezt fából, öntött vasból vagy üregesen egybeszegecselt lemezekből szokás készíteni; n m rudat pedig huzásra támadja, miért is ez kovácsvasból készül. A terhet q horogba kapcsoljuk és a pontozva rajzolt lánccal emeljük fel. A láncnak egyik vége a csiga mellett fel van függesztve, honnan q és n kerekeken megtörve, r láncdobra csavarodik. Ilyen elrendezés mellett a kerékrendszerü emelőnek csak a teher felét kell legyőzni. A kerékrendszer két pár fogaskerékből áll, az első párt képezi az r tengelyen levő nagy kerék és az s tengelyen levő kis kerék; a másik kerékpárt pedig az s tengely nagy kereke és a forgattyu tengely kis kereke. A D. fordítására az a oszlop derekára ékelt fogaskerék szolgál, ennek fogaiba kapaszkodik egy kisebb kerék, melyet a g tartóra erősített csavarkerékpár forgat.A 2. ábra
2. ábra.
egy gőzfalidarut ábrázol. A kar az oszloppal együtt két, élére állítva egymás mellé helyezett lemezből van alkotva; a lemezeket körül hozzá szegecselt szögvasak merevítik, egymáshoz pedig keresztvasakkal vannak kapcsolva. Az egész D. A vaslappal van a falhoz erősítve, a D. ága B és C párkányokban vezetett csapok körül fordul. F a gőzgép hengere, G a lendítő kerék, melynek tengelye egy kisebb homlokkerékkel forgatja M fogaskereket és O láncdobot. S egy négykerekü lánctartó kocsit mutat, amelyen T horog a daru vizszintesen kinyuló ágán tova mozdítható.A 3. ábra
3. ábra.
vasuti rakodó darut mutat. A daru fő oszlopa a vasuti kocsi lapjába van erősítve. Az emelő kerekeket öntöttvaskeret tartja, az alól meg van hosszabítva két vizszintesen hátra nyuló karral, ezeken egy nehéz súlyokkal terhelt kocsi gördül, mely egy lánccal rajtuk kiljebb v. beljebb mozdítható és a darunak stabilitását biztosítja a nagyobb terhek emelésekor. Ezt az ellensúlyt egészen a főoszlop mellé huzzák, midőn a D. nincs megterhelve. A D. ága hengerelt vasakkal van összeépítve. A darugépeknek bővebb szakszerü tárgyalása Weisbach, Rüllmann, Ernst, Uhland stb. szakműveiben található. Hogy a lokomotivok szerkocsiját a vonatoknak rövid idejü tartózkodása alatt is a kellő vizmennyiséggel gyorsan meg lehessen tölteni, a vizvételező állomásokon kellő magasságra toronyszerü épületben, viztartányokat helyeznek el. Az utóbbiakból levezető, kifolyó cső a vágányok közé felállított vizdaruba torkollik. A viz-D. hosszu nyaka forgatható s használatkor nyilás a lokomotiv szerkocsi-viztartójának nyilása fölé állíttatván, a viz direkte a szerkocsiba ömlik. Hogy az állomáson közlekedő vonatok a daru-nyakba ne ütődhessenek, a D. forgatható nyakán egy vele forduló-lámpa van elhelyezve, mely lámpa vörös világot mutat, hogyha a daru nyaka valamelyik vágány fölé fordíttatik. A D. rendes, tehát veszélytelen állásában a lámpa fehér világot mutat.
