Czelder
Czelder Márton, ref. lelkész; szül. Vásáros-Naményban 1822 nov. 11., megh. Nagybányán 1889 aug. 23. Tanult szülőföldjén, Nyiregyházán és Sárospatakon. A szabadságharcban ő is részt vett. Ennek lezajlása után visszament Sárospatakra, honnan Nagyrozvágyra ment segédtanítónak. 1856. Losoncon segédlelkész és gimn. helyettes tanár lett. Ez állásban 1860 végéig működött, amikor elhatározta, hogy a Romániában élő magyar reformátusok lelki gondozására szenteli munkásságát. 1861-től aztán tíz évig működött mint misszionárius, számos ref. és egyesült prot. gyülekezetet alapítván ez idő alatt, melyeknek számára tekintélyes összegü alapítványokat is szerzett. Becsvágya eközben olyan lépésekre késztette, melyek összeütközésbe hozták ugy a felettes egyházi hatóságokkal, mint a romániai magyarok egy részével. Belefáradva a meghurcoltatásokba, melyek folyamán sokan elfeledték érdemeit, 1871. elfogadta a felsőbányai lelkészséget. Egyházközsége felvirágoztatásán folyvást lankadatlanul fáradozott, míg 1884. Kecskemétre választatott lelkésznek. Folytonos küzdelem várakozott reá, melynek eredménye végre is az lett, hogy pár év mulva teljesen állás nélkül maradván, élete utolsó évében Nagybányára huzódott. Harminc évnél tovább tartó irodalmi működése alkalmi egyházi beszédeken és folyóiratokban s hirlapokban közölt számos cikken kivül a következő művekben nyilvánult: Első ibolya (Versek három füzetben). Sárospatak 1853-1854. (III. kiadása Kolozsvár 1863); Pályalomb (Pest 1854); Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok (u. o. 1859); Köznapi imakönyv (u. o. 1862); Az evangeliumi prot. egyház rövid védelme (Bukarest 1863); Mindennapi és alkalmi imádságok (Pest 1864); Tükör, válaszul Koós Ferenc volt bukaresti lelkésznek (Bukarest 1869); Halotti imádságok. (Mellékletül gyászbeszédek. Budapest 1879.) Szerkesztésében jelentek meg a Missziói Lapok (1866); Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő (1879-1887); Evangeliumi Lelkészi Tár (1880-1889) és Vasárnap (1880-1888. öt egész és négy csonka évi folyam).
