Cukorrépa
Cukorrépa (Beta vulgaris L.), növénytani leírását l. Cékla. A C.-nak igen sok változata ismeretes, melyeket a német és francia C.-ák csoportjába szokás osztani. Hazánkban mind a két főcsoportba tartozókat termesztik, az Alföldre jobbnak tapasztaltatik a francia, a nyugati megyékben a német répákat. A jó C. kivánatos tulajdonságai: súlya 1-1,5 kg.-nál nagyobb ne legyen, répája orsódad alaku legyen, gyökerei ne legyenek elágazók, feje kicsiny legyen, ne álljon ki a földből, húsa tömör legyen, ne tartalmazzon sok «nem cukrot», azaz idegen anyagokat, különösen sókat, mert minél több a nem cukor, annál kevesebb cukor értékesíthető a gyártásnál. A C. tenyészideje hosszu, szeptember végén, októberben érik, ezért ahol a fagyok már szeptemberben bekövetkeznek, a C. nem termelhető. A nagyon meleg klima alatt nem képződik elegendő cukor, ezért legjobban diszlik a mérsékelt klimáju, de elég meleg vidékeken. Legjobban diszlik a mélyrétegü, humusz- és mészdus termékeny vályogtalajon, de a könnyebb vályogon és az agyagon is termelhető, ha az altalaj megfelelő. Legtöbbször gabona után következik, ritkábban burgonya, bükköny és tengeri után. Rossz előveteménye a lóhere és a lucerna, utána leggyakrabban árpa következik. A C. sok kész tápanyagot szükségel, de azért istállótrágyába nem célszerü vetni, mert kevesebb lesz benne a cukor. A C. alá rendszerint használják a műtrágyákat és pedig a szuperfoszfátot és chilisalétromot. A C. alá a talajt őszszel mélyen 30-40 cm.-re meg kell szántani, tavaszszal grubberolva és fogasolva lesz a talaj.
A C.-t április hóban vetik, sorosvetőgéppel v. fészekbe kat. holdankint 15-20 kg. magot. Amit közönségesen répamagnak mondunk, az csoportos termés, több magnak összenövése. Jó az olyan mag, amelynek 100 terméséből 150 csirázik. A sortávolság 45-50 cm. A C.-t tenyészete közben 3-4-szer megkapálják és midőn már 4 levele van, megegyezik azaz a fölösleges répákat kiszedik. A sorokban a répa egymástól 25-30 cm.-re legyen. A C.-t akkor mondjuk érettnek, mikor benne már több cukor nem képződik, ami szeptember-október hóban következik be. Ilyenkor a C. levelei megsárgulnak, a földre lapulnak. A kiszedésre villa, ásó, vagy külön gép szolgál. A kiszedett C.-nak a fejét, a földből kiálló részét a levélzettel együtt levágják, a földet róla letisztítják és vagy kupacokba rakva befödelik vagy rögtön elszállítják. Azt a C.-t, ami csak később lesz feldolgozva, vagy elszállítva, gulákba rakják és 50-60 cm. földtakaróval befedik. Egy sajátságos abnormis fejlődése a felmagzás. A C. ugyanis kétéves növény s igy rendes viszonyok között csak a második évben indul szárba, abnormis időjárás és egyéb okokból előfordul, hogy már az első évben szárba indul, ezeknek a répájában kevés a cukor, a gyártásra alkalmatlanok. Az állati ellenségek közül legtöbbet ártanak a földi bolhák és a kendermag orrmányos bogarak (Cleonus és Othiorrhynchus), a drótféreg és a pajzsosbogár (Cassida nebulosa). A megtisztított C. termése 100-150 q.-ra tehető kat. holdankint. A répafejek, - amelyek feltakarmányoztatnak - termése 25-40 q.-ra rughat.
A C. nemcsak gyökeréért, hanem magjáért is termelhető. A C.,-magtermelés nemesítéssel egybekötve igen jövedelmező termelési ág, a megfelelő viszonyok között. Magtermelésre a legszebb alaku és legtöbb cukrot tartalmazó répákat kiválogatják s a répának legmegfelelőbb földbe április hóban 60-80 cm. sortávolra elültetik, többször megkapálják, esetleg megkarózzák és szeptemberben a szárakat levágják, kis kévékbe kötik s ha teljesen megszáradt, a magvakat lecsépelik. A magtermés kat. holdankint 5-10 q. lehet.
