Csillagászati hely,
Csillagászati hely, az égi testeknek egy bizonyos időben észlelt helye, kifejezve valamely koordináta-rendszerre vonatkozólag; leginkább az equatoriális rendszerben rektaszcencióval (α) és deklinációval (δ), ritkábban az ekliptikára [hosszuság (λ) és szélesség (β)] vagy a horizontra (magasság m és azimut a) vonatkozólag. Azonban a refrákció, aberráció stb. miatt az észlelt hely nem a valódi, hanem több tekintetben attól eltérő. Ha a refrakció folytán való módosulást számításba veszszük, az u. n. látszólagos C.-et vagy koordinátákat nyerjük (α ap. δ app.), ha az aberrációt is tekintetbe veszszük, kapjuk a valódi helyet. Azonban a nutáció és precesszió még a csillagok valódi helyeit is kisebb ingadozásoknak, illetve állandó változásnak teszik ki; ha a nutáció hatását betudjuk, rendesen az illető év elejére érvényes u. n. közép helyet nyerjük, melyben tehát már csak a precesszió folytán történt változások vannak meg. Ha valamely csillag saját mozgását akarjuk tanulmányozni, a különböző időkben tett észleletekből számított középhelyeket a precesszió betudásával ugyanarra az időre, epokára kell redukálnunk. Meg szoktuk még különböztetni az u. n. geocentrikus és héliocentrikus csillagászati helyet, és pedig aszerint amint az észlelőt a Föld vagy a Nap középpontjában képzeljük, azaz a Föld felületén történt észleleteket átszámítjuk, mintha a Föld v. a Nap középpontjában csináltuk volna. Állócsillagokra nézve természetszerüleg ezek a csillagászati helyek egymástól csak igen keveset fognak eltérni, bolygókra nézve azonban már tetemesen mások a geocentrikus és a héliocentrikus koordináták.
