Csatorna
Csatorna alatt legközönségesebben viz-vezetés céljából készült árkot értünk; de használjuk e szót más egyéb oly tárgyra is, mely a viz elvezetésére szolgál, minő p. eresz-C., mely az esővizet a háztetőkről a földre, vagy városokban az utcai csatornákba vezeti; sőt több olyan berendezés megjelölésére is, ahol a vizvezetés már csak másodrendü céllá törpült. Eme különböző célok szerint különböző csoportokba osztjuk a C.-kat. A belvizlevezető C. a csapadék-, talaj- és fakadó v. bármi okból megfeneklő vizeket vezeti valamely folyóvizbe (l. Belvizlevezetés). Tágabb értelemben idetartozik az alagcsövezés (l. o.) is; és az utcák két oldalán az esőviz elvezetésére készített árkokból fejlődött ki lassanként a mostani földalatti, milliókba kerülő városi csatornázás is (l. o.). Az öntöző C. a mezőgazdaság céljaira szállítja a vizet; mig ha ezt avégett vezetjük ki a mederből, hogy esését mint mozgató erőt ipari célokra használjuk föl, malom-C.-nak mondjuk: mert régebben az e nemü berendezések legtöbbje malmok hajtására fordíttatott, ugy hogy a malom elnevezés a nem őrlésre szolgáló vizi motorok megjelölésére is szolgált, p. fürészmalom. Végül a hajózó C.-nál a vizvezetés teljesen mellékes dolog, illetve csakis annyiban szerepel, hogy a C. egész hosszában meglegyen a szükséges vizmélység; egyébként pedig a fölösleges vizet nem a C. hosszában, hanem oldalt szokták a legközelebbi folyóvizbe elvezetni.
